Asszony lelkű az Isten?
1Sám 1,24-28 - Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három véka liszttel és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt. Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez. Anna ekkor így szólt: „Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.” Ezután imádták ott az Urat.
Lk 1,46-56 - Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.
Asszony lelkű az Isten? Két asszonykép, akik merik felismerni, hogy alázattal fogadják el, ajándékként a gyermeket! De, ha én gyermekként élem életem, akkor számomra is ajándék az! A lét fogalma, míg létezésemet és értelmemet megelőzően is volt, csak azok számára létezett, kik már azokkal rendelkeztek. Ha ezt a vonulatot felfejtem, akkor el kell jutnom oda, mikor már csak az Isten rendelkezett e fogalommal, Aki van, és létet álmodott az Emberbe, majd személyemben is nekem! De, mire akarja, hogy legyen az én személyiségem? Egy bizonyos, hogy szándéka van velem, ha vagyok! Egy életen át ezt szemlélni, míg rá nem találok a feleletre, legyen türelmem, hitem, alázatom, békességem! Isten, sem nem asszony lelkű, sem nem férfi lelkű, de ember lelkülettel gondolkodik, hogy az Ember által valósítsa meg „álmát”, tervét. De, ha megvalósításában nem önmagában feltétlen bízó, és minden más közreműködést elutasító, tehát nem öntelt, akkor az azt bizonyítja, hogy szeretetben teljes! Merem kimondani, hogy e szeretetben együttműködésre hív engem, és mindegyikünket. Igen, Isten, Aki a szeretet, számára a szeretet nem cél, sem nem eszköz; hanem közeg, melybe létet álmod, tervez, sugall, mibe az embert bele növeli gyengédséggel, és szelídséggel, amit Krisztusban nyilatkoztat ki, aki földi embertől, egy asszonytól lett a világban, emberként. Bizonyíték számomra ez arra, hogy az Ember lehet Istent hordozó, Istenarcú, és Isten természetűvé válhat. Ami anyagba burkolódzó lélek, titok, elvont, elvonatkoztatott, egyedi, személyes, megmásíthatatlan, megismételhetetlen. Isten által, Istenben, de Istenért Vagyok!
Ezzel a lelkülettel képes vagyok Mária szavaiba kapcsolódni, és magaménak vallani Istent dicsőítő szavait. Vele mondom: „Magasztalja lelkem az Urat, … mindörökre”! Ámen
