Valami nagyon mély dologról beszél Jézus.
Iz 45,6b-8.18.21b-25 - hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt.” Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: „Én vagyok az Úr, és nincs más. Hirdessétek és adjátok elő, tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem. Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind, mert én vagyok az Isten, és nincs más! Önmagamra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv.” Azt mondják: „Csak az Úrban van igazság és erő!” Hozzá jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele. Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik Izrael minden ivadéka.
Lk 7,18b-23 - Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. János erre odahívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől vagy a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. Ezt felelte nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
Valami nagyon mély dologról beszél Jézus, amikor János tanítványaival üzen. Mind az, amit tesz, egyszerű halandó számára lehetetlenség, képtelenség. Annyira, hogy megbotránkoztató, ha! És erre a ’ha’ szócskára kell tekintenünk. Amire azt mondja Jézus, hogy boldog az, „aki nem botránkozik meg” benne. Tehát, akkor az, valamit megért, egy olyan titkot, melyről így beszél: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.” [Lk 8,10] Hova is soroltattam? Az értők közé, vagy a többiek közé? A többiek, akik nem mélyednek el, nem csendesednek el, nem fáradoznak abban, hogy megismerhessék Krisztust, és a miértjeit! Ne akarjunk, nem akarok oda tartozni! Veszek rá fáradtságot, hogy értővé legyen fülem, hallgatóvá értelmem. Nekem kell a jó hír, az Isten cselekvő szeretete! Melyből felismerni engedi magát, nekem. És mindenkinek, aki keresi Vele a kapcsolatot, aki komolyan veszi Jézus szavait: „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” [Jn 8,19]. „Nem vagyok ördögtől megszállott - felelte Jézus -, hanem tisztelem Atyámat” [Jn 8,49], és „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” [Jn 5,17]. Jézus eljövetele és a Benne lévő remény ezért éltető, és motor a keresztény ember számára. Boldoggá lenni akarunk abban, hogy Krisztus elvezet az Atyához. Nem ösztönünk vezet rá, nem a test vágyakozása, hanem a lélek. És a lélek az, aminek hatalmába adom testemet, hogy megváltásom a test és lélek egységében érjen, és üdvösségemmé legyen!
Uram, akarom, hogy boldognak láss, igazzá, és dicsekvővé akarok lenni Benned! Segíts, ne engedj szabadjára engem! Ámen
