Nem minden múlik a tanítón, és a tanításon!
Iz 61,1-2a.10-11 - Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét és Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljak minden gyászolót; Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát. Mert amint a föld előhozza sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot, és dicséretet minden nemzet előtt.
1Tessz 5,16-24 - Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. A Lelket ki ne oltsátok! A prófétai beszédet meg ne vessétek! Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg! Mindenfajta rossztól óvakodjatok! A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. Aki hív titeket, hűséges, tehát meg is valósítja.
Jn 1,6-8.19-28 - Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.” Erre megkérdezték tőle: „Mi vagy tehát? Illés vagy?” Ő azt válaszolta: „Nem vagyok.” „A próféta vagy?” Azt felelte: „Nem.” Akkor azt mondták neki: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?” Ő azt felelte: „A pusztában kiáltó szava vagyok: „Tegyétek egyenessé az Úr útját” [Iz 40,3], amint Izajás próféta mondta.” A küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért kérdőre vonták: „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” János ezt felelte nekik: „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.” Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Nem minden múlik a tanítón, és a tanításon! A kérdés azon dől el, hogy mit hallok meg ebből: „A Lelket ki ne oltsátok! A prófétai beszédet meg ne vessétek! Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg!” Bennem mi megy végbe, én mit kezdek azzal, amit hallok? Egyáltalán tanításnak fogom-e fel, amit hallok?
Egy farizeusi lelkület magára figyel, magának felállított értékrendet követel meg, kér számon a világon. „De köztetek ne így legyen”, hallom Jézus szavait. Akik elfogadjuk Őt tanítónak, és tanítását magunkra akarjuk venni - csak mert bennünk munkál, hogy Őt Isten küldte el, hogy Isten magához vonzzon, ami érdeklődést és vágyakozást kelt fel bennünk -, nem válhatunk magunk bezártságában foglyokká, csak magunk iránt érzékenyekké, értékítéletekké. Bennünk a szabadság békességének kell engedni teret, aki elragadni, felemelni akar; a jóságra legyetek fogékonyak, mely a lélekből éhezi, hogy mit hallunk tőle, bennünk válhasson életté! Krisztusból fakad az igazság, mely békességet teremt! Elfogadása, megélése – ha engedem, hogy szétáradjon bennem – békességet teremt. A várakozásban, az ádventi készületben erre készítem fel magam, hogy mikor eljön, mikorra megszületik bennem, fogékony legyek tanítására. Magamban készítem a betlehemi jászlat. Igen, várandós vagyok, megszülni akarom a megváltómat, Aki egyedül enyém, nekem akarja adni magát; életét, tanítását, tapasztalását, istenélményét, de, azt az élményét is, amiben látja az Embernek gyengeségét, amiben változtatni, amitől megváltani akar Engem, ami bennem gátol abban, hogy felismerjem Istent, aki üdvösségre hív, szólít, öröklétűnek akar, Engem! Valami hatalmas dolog készülődik Karácsonyban, az én ajándékomul! Hiszem-e? Élem-e ennek készületét? Betölt ennek a várakozása, és vágyakozása?
Leejtem kezeimet, hagyom, hogy izmaim ellazuljanak, kiüresítem tekintetem, minden hangot, mi körül vesz elengedek, hogy Bennem Te szüless meg; gyermeki kacagással, és minden ember tekintetéből, megszólításából, érintéséből Téged tudjalak megtapasztalni, Aki engem akarsz szeretettel Istenhez vonzani, Istent értővé változatni, csak azért, hogy nekem legyen jó! Ezen az életen túlian jó! De már ebben az életben jó! Úgy, hogy általam mások is megértsék, hogy számukra is ez Jó!
Uram, Istenem, ne engedd, hogy másképpen halljak, értsek, mint ahogy értésemmé akarsz lenni – Krisztus Jézus megszületése és értem vállalt embersége, áldozata által! Ámen
