Mária, egy valós, igazi asszony, és anya.
Ter 3,9-15.20 - Az Úr Isten azonban szólította az embert: „Hol vagy?” Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?” Az ember azt felelte: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.” Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Miért tetted ezt?” Ő így felelt: „A kígyó rászedett és ettem.” Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek.
Ef 1,3-6.11-12 - Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban.
Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.
Mária, egy valós, igazi asszony, és anya. Miért ne lehetne ilyen minden asszony, és minden asszonyból ilyen Édesanya? Miért ne láthatnánk mi férfiak, minden asszonyban Őt, aki példaképe, és mintája kell legyen minden asszonynak, minden édesanyának. Akire az Isten felfigyel, akire mi férfiak felhívhatjuk Isten figyelmét!
De lám! Megpróbálom megközelíteni a teljesség felöl e kérdéskört, mert Isten férfinak és nőnek teremtette az Embert (L.: Ter 5,2)! Ahol „a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.” [Ef 5,23] De, ha feje, akkor az, aki gondoskodik, törődik, élteti, sőt magasztalja őt; vagyis felemeli ahhoz, akitől a férfi ragaszkodik, igazodik, tehát Istenhez. A férfi az, aki a nője szentségét, és megszentelődését tudja, és e tudásáról tesz bizonyságot, meggyőzi erről asszonyát! Ezzel éri el, hogy asszonya bizalommal legyen Ura, az Örök Atya iránt, hittel, mert hiteti őt a férfi, hogy Istennek van kedve benne, ahogy kedve volt Máriában. Ki fogantatott, mert elfogadott volt az, hogy méltósága Istentől az övé! Mert méltósága minden asszonynak, hogy anyává lehet. Ma azt mondta papunk az ünnepről szóló megemlékezésében, hogy minden asszony már fogantatásától hordozza anyaságát, de minden asszony már anya, ha csak egy pillanatra is tűrte, viselte az anyaság kegyelmét. Minden ember egy asszony igenjéből van! De minden ember istenvolta egyetlen asszony igenjéből válik reménytelivé! E reményt hordozzuk, vagy elvetjük, ami már a mi sorsunkét való felelősségünk. Tisztelni az anyaságot, és a legszentebb anyát, minden ember gyermek létének üzenete az után, hogy Istentől való létünket meghatározónak – elidegeníthetetlen valóságunknak - vesszük!
Szűz Mária! Ki fogantattál, ahogy magam is, de a szeretet margóján már feljegyeztek, hogy létezésedben újra fogalmazódjunk, újra teremtődjünk, aki Ember, aki Isten képmására teremtetett, sőt, Isten örökkévalóságára meghívással bírunk! Anyai szeretetedre hivatkozom, mikor kérésemet eléd tárom: árvaságunkban és együgyűségünkben ne hagyj magunkra, segíts, hogy Isten bölcsességének befogadóivá váljunk, értésünkre legyen szándéka, akarata, és ajándéka, melyet elviselni, hordozni, és dicsőségére váltani képesek lehessünk! Ámen
A mában értünk aggódó anya szólít bennünket:
