Ideje van annak, hogy felemeljem fejem!

Iz 40,1-5.9-11 - Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: „Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.” Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: „Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.”

2Pét 3,8-14 - Egy valami pedig semmiképpen se kerülje el figyelmeteket, szeretteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan megtérjenek a bűnbánatra. Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levő teremtmények elégnek. Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és buzgóságban nektek, akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? Mi azonban - az ő ígérete szerint - új eget és új földet várunk [Iz 65,17], ahol igazság lakik. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben.

Mk 1,1-8 - Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Izajás prófétánál: „Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti utadat [Mal 3,1; Kiv 23,20]; a pusztában kiáltónak szava: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” [Iz 40,3], János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett. Így prédikált: „Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.”

Ideje van annak, hogy felemeljem fejem! Szétnézni, látni azt, amihez mérhetem magam. Mert nem vagyok egyedül, de, ha egyedül is lennék, sem lehetnék magányos, amikor a világ, melyben találom magam olyan színes – még akkor is, mikor hideg köd, pára, fagyos út, elidegeníteni próbál magától. Hiszen tudom, észre kell vennem, hiszen van már tapasztalásom róla, hogy ez csak átmeneti, időszakos, mert elmúlik a tél hava, és kivirul a világ, tavaszodni fog! Nekem is, bennem is, számomra is? Isten egyedül a megmondhatója. Aki „hatalommal jön”, „fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt”. Én vagyok az, akinek színe elé kell állnom, aki az Ő szerzeménye vagyok. Hiszem-e, hogy megszerzett, lefoglalt magának? Felkészíteni igyekszik, engem, a Vele való találkozásra! És akkor jön Péter, és a fülembe súgja: ha ezt várod, azon legyél, hogy „szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon”, közösségben veletek, és ez a közösség „békességben” legyen – készüljön, várakozzon!

Valami – valaki - azt súgja, hogy ezt a békességet az egység teremti meg. Jézus így imádkozott értünk főpapi imájában: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk” [Jn 17,21] XVI Benedek pápa tanítja[1], hogy ez az egység „nem e világból való; saját erejével nem érheti el a világ.” „Az egység csak az Atyától származhat, a Fiú által. Az egység azzal a „dicsőséggel” függ össze, amelyet a Fiú ad: a Szentlélekben ajándékozott jelenlétével.” „Az egységnek olyannak kell lennie, hogy a világ „felismerje”, sőt általa hitre ébredjen. Ami nem evilágból való, ettől még nagyon is lehet olyasmi, ami a világban és a világ érdekében hatékony, illetve ugyanitt tapasztalható is.” „Az egységnek meg kell jelennie, mégpedig mint olyasvalami, ami egyébként a világban nincs meg, amit saját emberi erőkkel képtelenség megmagyarázni, s éppen ezért más erők működését teszi láthatóvá.” Azonban, „a „közösség” láthatatlan egysége nem elég.”

„Az egység alapja az Istenbe és az ő küldöttjébe, Jézus Krisztusba vetett hit. Ami arra a hitre épül, amit Péter – a tizenkettő nevében – vallott meg, „a tanítványok hűtlensége után”: „Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” [Jn 6,69] „Ez a hit belső magját tekintve „láthatatlan”. De mivel a tanítványok ugyanahhoz Krisztushoz kapcsolódtak, hitük „hússá” lesz, így különálló tagokból valódi „test” lesz. A Logosz megtestesülése mindaddig folytatódik, amíg Krisztus alakja teljes nem lesz (vö. Ef 4,13).”

Fel kell ismernem a másik emberben a Jézus Krisztusba vetett hiten nyugvó egységet, amit talán leginkább Karácsony szellemiségében tapasztalhatok meg, onnan kell táplálkoznom, és magunkban táplálni mindegyikünknek, hogy a szeretetben való egységünk létező valóság, békességes közösséggé legyen a világban! Segít ebben bennünket Istenünk! Ámen