Izajás már a második eljövetelről beszél

Iz 29,17-24 - Íme, még egy kevés kis idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog. Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. Így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: „Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca, hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik. Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak.”

Mt 9,27-31 - Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?” Azok ezt válaszolták neki: „Igen, Uram!” Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: „Legyen nektek hitetek szerint.” Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!” De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.

Izajás már a második eljövetelről beszél, míg Jézus bemutatja jövetelének okát: hogy mindannyiunkon beteljesüljön majd Vele és Általa, „Legyen nektek hitetek szerint”! Mert Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem, hogy megmentse; hite szerint váltassék meg, üdvözüljön minden ember (L.: Jn 12,47)! Sportszerű az Isten, mert ad kifutást nekünk, megengedi, hogy hitünkben növekedjünk, belássuk, hogy ifjúi forró fejünk nem mindent lát helyesen, amikor elragad a hév, és erőből akarunk valamit megoldani. Mert akkor még – fiatalon - nincs elég bölcsességünk, realitásunk ahhoz, hogy képesek lehetnénk rálátni dolgainkra. Felülnézetben látni cselekedeteinket, önmagunk dolgait, bizony bölcsesség, higgadtság kell. De kell kellő alázat is, hogy belátni merjem: tévedtem, hibáztam, bűnös vagyok! Magam akarok minden megoldást „kidolgozni”. Nem lehetek rá képes, engednem kell, hogy a lélek hozzám férjen, és kegyelmével hasson életemre!

De fel kell ismernem azt is, hogy Isten ítélete sincs a magam ítélete nélkül. Mert aki hitemért vagyok, hitemben nyerem el ítéletemet is! Az lesz az ítéletem, ami hitem szerint kijár nekem. Jézus második eljövetele így semmi meglepőt nem fog tartalmazni számomra, hiszen, hitem szerint lesz az!

Add meg nekem Istenem, hogy tudjam elfogadni, hogy nem vagyok képes mindent reálisan, teljes realitásában a magam érdekében helyesen megítélni. Tudjam elfogadni szeretetedet, segítségedet! Látón látni Veled, az kegyelem dolga. Ámen