Isten megpróbálja azt, akit szeret.

Dán 5,1-6.13-14.16-17.23-28 - Baltazár király nagy lakomát készített ezer főemberének, és az ezrek előtt itta a bort. Mikor aztán már-már ittas lett, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket atyja, Nebukadnezár hozott el a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Erre előhozták a jeruzsálemi templomból elhurcolt arany- és ezüstedényeket, és ittak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Itták a bort, és dicsérgették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből való isteneiket. Ugyanabban az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig figyelte az író kéz ujjait. Ekkor a király arca elváltozott, és gondolatai megrémítették őt; csípőjének izma elernyedt, és a térdei egymáshoz verődtek. Be is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: „Te vagy az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott ide? Azt hallottam rólad, hogy benned az istenek lelke van, és bőséges tudományt, értelmet és bölcsességet tapasztaltak benned. Ekkor azt hallottam rólad, hogy te a homályos dolgokat meg tudod magyarázni és a csomókat megoldani; ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod mondani nekem az értelmét, bíborba öltöztetlek, aranyláncot adok a nyakadba, és a harmadik fejedelem leszel országomban.” Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: „Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom. hanem felfuvalkodtál az ég Ura ellen: az ő házának edényeit hozták eléd, s te és a főembereid, a feleségeid és mellékfeleségeid bort ittatok belőlük, közben az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből való isteneket dicsérted, akik sem nem látnak, sem nem hallanak, sem nem éreznek, Istent azonban, aki kezében tartja leheletedet és minden utadat, nem dicsőítetted. Ezért küldte ő a kézujjat, amely ezt az írást ideírta. Az írás, amelyet írt, a következő: Mene, Tekel, Parszin. A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki. Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált. Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.”

Lk 21,12-19 - Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Isten megpróbálja azt, akit szeret. Ami nem azt jelenti, hogy Isten küldi rám a gondot, ellenben szabadságomat nem vonja meg tőlem: magam adhatok minden gondra feleletet, minden gondnak, szenvedésnek, kihívásnak értelmet, mellyel vagy dicsőíteni fogom Istent, vagy megszégyeníteni. De tudnom kell, akárhogy döntök is: akik félik Istent, azoknak minden javukra válik! (l.: Róm 8,28) Amikor azt mondom, hogy „félik”, akkor nem úgy gondolok erre, hogy rettegik, hanem, ahogy a gyermek, aki nem akarja elveszíteni szülei szeretetét, ragaszkodik hozzá, őrzi, félti, hogy mindig ebben a biztonságban lehessen, mely védelmet jelent a számára. Amikor félem Istenemet, akkor úgy gondolom, hogy alkalmam van arra, hogy kifejezzem, hogy számomra öröm, boldogság, hogy szeretetét felismerve, Benne vagyok, maradni akarok, ezért legyen az bármilyen nehézség, elfogadom. Kiállás, kitartás, állhatatosság az Ember részéről tulajdonképpen nem más, mint életkedvét cserébe adja azért a szeretetért, Aki élteti őt, így annak, Aki az Isten. Felfogni, megérteni, belehelyezkedni ebbe az éltető szeretetbe csak úgy vagyok képes, ha hitemet bírom: van Istenem, aki gondomat viseli, aki minden napot, melyet megélhetek, rám nyitja, bele állít, belém helyezi. Így juthatok el arra a felismerésre, hogy érdemtelenül vagyok szeretve!

Ha eddig eljutok, kénytelen leszek rá, hogy számot vessek magammal: méltatlanságommal, érdemtelenségemmel, esendő voltommal; azzal a helyzettel, hogy milyen helyzetet foglalok el ebben a világban, amit tulajdonképpen eddig talán fel sem fogtam, és most érzek rá, hogy tudatosságom – amit annak neveztem eddig – mennyire nem volt az, mert ha az lett volna, bizony most egészen máshol tartanék. Magam akarata, szándékai egészen máshova kellett volna, hogy juttassanak, ami talán a teljes megvetés, elvetés, megsemmisülés is lehetne. Mégis, még élek, és van lehetőségem arra, hogy átgondoljam, változtassak. No, nem a tudatosságomon, hiszen az nem eredményezhetne semmi mást, mint amire eddig jutottam. Ellenben alapállásomon változtathatok: elfogadom esélyemet, lehetőségemet, kicsinységemet, és kiszolgáltatottságomat, amit talán egyszerűen körülményeknek nevezek. Ám, mennyivel biztonságosabb, élhetőbb, megtisztítóbb, és kijózanítóbb, ha Gondviselésnek, a Gondviselőm szeretetének, irgalmának, könyörületességének nevezek, ami alázatossá tehet. Akkor másként láthatom magamat, és embertársaimat is a világban. A lehetőségeimet, az Életet már nagybetűvel fogom kiejteni. A Vagyok a Létezés értelmévé válik, mely megragadható, és értékké lehet! Minden szerethetővé válik, még önmagam is, annak ellenére is, hogy csalódás vagyok a magam számára! De ennek ellenére Valaki mégis, és még mindig, sőt ezen is túl, szeret! Megtartó, sőt, ha engedem, felemelő szeretettel! Életterem az Ő szeretete által lesz, van! Akkor is, ha úgy éreztem már, hogy elfogyott körülöttem a levegő, megfojtani készül a világ. Ha képessé teszem magam – szabadságom bölcs értelmezésével, elfogadásával – kicsinységembe, törékenységembe, de egyedüliségembe beleélni magam; elfogadóvá lenni, ami a szeretet befogadása, alázatos szelídség, és szeretet gyújt bennem Isten iránt, akkor Isten sem fog engem súlytalannak - könnyűnek találni!

Istenem, csendesíts el, hogy csendemben Rád találjak, és rajtad keresztül legyen képességem látni, élni, lenni. Hogy így Benned legyek és Te bennem! Ámen