Bárcsak értenénk a jeleket!
Dán 2,31-45 - Te király, íme, valami nagy szoborfélét láttál; ez a nagy és magas szobor előtted állt, és ránézni is rettenetes volt. Ennek a szobornak a feje igen finom aranyból volt, a melle és karja ezüstből, a hasa és ágyéka rézből; a lábszára vasból, a lába pedig részint vasból, részint agyagból. Így láttad, míg le nem szakadt a hegyről egy kő, anélkül, hogy kéz érintette volna; ez nekivágódott a szobor vas- és agyaglábának és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany, és olyanná lett, mint a nyári szérű pora, amelyet elragad a szél, úgyhogy a helye sem található; a kő pedig, amely összetörte a szobrot, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet. Ez az álom. A magyarázatát is megmondjuk neked, ó király! Te vagy a királyok királya; s az ég Istene országot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked. Mindent, ahol emberek fiai és mezei vadak és égi madarak laknak, a te kezedbe adott, és mindent a te hatalmad alá vetett; te vagy tehát az arany fő. Utánad más birodalom támad, kisebb, mint a tied, ezüstből való; azután egy másik, harmadik birodalom, amely rézből való lesz, és ez az egész földön fog uralkodni. A negyedik birodalom olyan lesz, mint a vas; miként a vas mindent összetör és összezúz, úgy fogja ez összetörni és összezúzni amazokat mind. Mivel pedig azt láttad, hogy lába és lábujjai részint fazekas-agyagból, részint pedig vasból vannak: az a birodalom meg fog oszlani, de azért vas lesz az alapja, úgy, amint láttad, hogy vas volt keverve az agyag sarába. Mivel lábujjai részint vasból, részint meg agyagból voltak: az a birodalom részben szilárd és részben törékeny lesz. Mivel pedig azt láttad, hogy vas és agyagos sár volt összekeverve: részei az emberi mag által össze fognak ugyan vegyülni, de össze nem forrnak, mint ahogy a vas nem vegyülhet össze az agyaggal. Ezeknek a birodalmaknak az idejében az ég Istene egy más birodalmat támaszt, amely soha meg nem szűnik; annak uralma más népre soha át nem száll: ez összetöri és tönkreteszi mindazokat a birodalmakat, maga azonban fennmarad örökké, úgy, amint láttad, hogy a hegyről emberi kéz közreműködése nélkül leszakadt egy kő, és összetörte az agyagot, a vasat, a rezet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak azt, ami egykor történni fog; s az álom igaz, és megfejtése biztos.”
Lk 21,5-11 - Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: „Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.” Erre megkérdezték őt: „Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?” Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: „Én vagyok”, és: „Elérkezett az idő”; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük [Dán 2,28]; de ez még nem a vég.” Azután ezt mondta nekik: „Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek.
Bárcsak értenénk a jeleket! „Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön …”! „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket!”
Van, aki vezet, és vannak, akik félre vezetnek! A józanság segíthet abban, hogy meg ne tévedjünk. „Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.” [1Tessz 5,8], és „Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek.” [1Pét 1,13]. Sőt: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.” [1Pét 5,8] Itt, Péter még az óvatosságot is figyelmünkbe ajánlja. De, hogy ebben ott, a végidőkben eredményesek lehessünk, fontosnak tartom, hogy közösségben legyünk, egymást csitítva, fegyelmezve, és józanítva. Vigyázva, hogy ne tévesszenek meg a jelek. Arra sem árt figyelnünk, hogy a jelek ne érjenek váratlanul.
Hogy a jeleket felismerni bírjuk, merjük, egyetlen garanciánk az lehet, ha minden pillanatunkat Krisztusban éljük meg, Aki bizonyossága annak, hogy el kell érkezni annak az időnek, mikor másodszor eljön, hogy mindent megítéljen. De mennyivel különb annak a sorsa, akit ébren talál a végítélet? Ám, úgy is feltehetjük a kérdést, ki tudja, melyikünknek mikor érkeznek el azok a jelek, melyek a végső időket jelentik. A saját végső időnket!
Minden percünket úgy kéne megélnünk, mintha ez lenne az utolsó, állandó készületben, minden percünket az Úr színe előtt! Ó, segíts meg Istenem, hogy képes legyek erre jelenlétedben való életre! Szentelj meg bennünket, hogy szentül élni élhessünk, és szentül érjen a végóra, mikortól már soha többet nem kell, nem tudjuk jóvá tenni, mert, mit teszünk Neked jól tenni akarjuk, Érted és Veled jól tenni bírjuk mindazt, mit teszünk! Ámen
