Benne élünk és mozgunk
Bölcs 7,22 - 8,1 - Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles, akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon. Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol, mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny, mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása. Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja. Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa, mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is, mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság! Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.
Lk 17,20-25 - Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: „Íme itt van,” vagy „Amott”. Mert az Isten országa köztetek van.” A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: „Íme, itt van”, „íme, ott van”; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.
Benne élünk és mozgunk, ha hitünket bírjuk, akkor tudatosultan tapasztalhatjuk! „Az Isten országa köztetek van”! A minap azt mertem mondani, hogy „ha halhatatlannak lettünk teremtve, akkor az, nem is lehet érdem”. De mert maga az életünk érdem, ajándék! Amelyet, ha Isten akarata szerint élünk, akkor érdemünkké, eredményünkké válhat a bölcsesség! Bizalmasává válhatunk, a magunkon való munkálkodás által.
Életünk bizonyosság, tapasztalásunk által az, ám az, hogy életünket mibe éljük bele az rajtunk áll. Lehetek egy alkalmazott, vagy vállalkozóként azt állítom, hogy „a magam ura vagyok”, de lehetek édesapa, édesanya, mindamellett gyermek is. foglalkozásom szerint lehetek testvér, vagy akár barát is, és még ki tudja hány szerepet tölthetek be az életemben, de mégis, mindezeket egy miatt élhetem meg, mert Isten akaratából lettem! Aki közöttünk, és bennünk létező, Akiért érdemünk lehet az életünk, melyet, ill. melyben megvalósíthatunk Valakit, Akit Isten terve szerint alkotott. De kérdés, hogy azt az illetőt akarom-e én is megvalósítani, vagy csak a magam képzeletét? Mit képzelek magamról? Ki is vagyok? Mi a dolgom? Mitől válok sikeressé? És mit jelent a siker számomra? Mikor ezeket a kérdéseket feltenni merem magamnak, vajon a válaszokban bölcselkedni próbálok, vagy bölcsességgel tudok rá válaszolni? Az olvasmány - úgy tűnik, hogy egyértelmű képet vázol fel arról, hogy mi a bölcsesség, mi az, amit elérhetek, amit megvalósíthatok, magamból kimunkálhatok. Ám magam, ahhoz kevés vagyok, hogy a bölcsességet birtokoljam, hiszen „Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása”. De, akkor mit kell tennem ahhoz, hogy bizalmasává lehessek, részemmé váljon? Isten igazságára kell eljuttatni életemet, fel kell nőnöm a feladathoz, benne kel léteznem abban a közegben, melyben sajátommá lehet. Talán ahhoz hasonló, mint egy nyelvtanulás, amit akkor sajátíthatok el valóságosan, ha abban a közegben élek, melyben az természetes használatát érzékelhetem, megélhetem.
Az Isten országában hogyan érezhetem – tudhatom magam, hogyan lehetek? Ha Jézus életét próbálom megélni. E világban élek, de Istennel, imádságban, Vele való állandó dialógusban, neki megfelelő vágyakozással. Kutatva, mit vár, mit kér tőlem, mire bátorít, mire adott képességet nekem. Megismerni önmagam, és a bennem élő Istent, Akivel egységemet keresem. Élethivatás, ahogy Jézus mondja: „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek” [Mt 6,33]. Eljutni arra érdekeltségre Istennel, hogy számomra már ne az legyen a motiváló, és félelem, hogy a gonoszságtól távol tartsam magam, hanem, hogy Hozzá tartozom, Vele eggyé válhatok, ha utamat járom kegyelmében! Mert hitét bírom: „kegyelmével ténylegesen Isten életében részesülünk. Krisztus mindig velünk van, és megoszthatjuk vele mindennapi munkánkat, ha gondolatainkat a nap folyamán mindig újra felé fordítjuk. Az imádság nem valami kísérlet arra, hogy Krisztust becsúsztassuk a tevékenységeink közé. Az imádság azt jelenti, hogy Krisztus kísérjen minket mindenben, amit teszünk, és soha ne felejtsük el, hogy kiért tesszük mindazt.” (P. Daniel Pajerski LC) Ez egy korszerű gondolat arra, hogy e világban éljünk, de ne e világnak!
Ha sikerül ezt megvalósítanom, akkor ráébredek, hogy a szeretet erőterében mozgok, létezem. Mindenhol, és mindenben felismerem Isten jelenvalóságát, Krisztus lelkének létét. Talán még úgy tűnik, hogy e világnak megfeleltetését igazolom cselekedeteimmel, de már tudatosul bennem, hogy a miért az az Isten akaratának a teljesítése. Mert Isten üdvözíteni akarja az egész világot, és ennek az üdvösségszerző tervének részévé alakít engem; munkatársává választott, már teremtő akaratában!
Istenem, örök Atyám, segíts, hogy azzá válni bírjak, kit belém álmodtál. Segíts, hogy országod léte megérintsen, és elragadtatásában lehessek, míg Te szét nem áradsz általam a világomban! Ámen
