Magyarázatra szorulnak a Szentírás szavai?

Bölcs 1,1-7 - Szeressétek az igazságot, ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne! Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat. Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igaztalanság közelít. A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét, mert Isten az ember veséit kutatja, a szívét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja. Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!

Lk 17,1-6 - Azután így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: „Bánom!” - bocsáss meg neki.” Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: „Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!”, engedelmeskedni fog nektek.

Magyarázatra szorulnak a Szentírás szavai? Nyugton mondom, hogy nem, de elmélkedni rajta, ill. róluk, közelebb visz ahhoz, ki megszólít bennük. Hiszen, hozzám fordul, engem szólít, nekem akar üzenni, most. Nem magyarázni kell, hanem hallgatni Őt! Uram szólj, hogy halljon a Te szolgád! „Jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében”, „azok találnak rá, … azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne!”

Miközben meghallgatni és hallani igyekszem Őt, szóra nyitja számat. Miközben engem, aki ember vagyok: „az ember veséit kutatja, a szívét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja. Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!” A hitemet kutatja, mert bizalmába akar fogadni, és megtartani; Ő, aki szeret, azzal a szeretettel, mely fenntartás nélküli. De átlát vesén, és a szív jóságát, tisztaságát keresi, melyben, ha igaznak talál, a kéréseimet meghallgatja. Istenben csodára jogosult az ember, képességét bírhatja, hogy olyat tegyen, mire önmaga képtelen.

Ám kötelességet ró rám, Ő az Úr, mert, ha a szeretet munkálkodik bennem, még nem elég. Ha vét ellenem valaki - ítélet nélkül -, de figyelmeztetni vagyok köteles. Azzal a szándékkal, hogy, ha megbánni kész, megbocsátani tudjam! Amire képes lehetek, ha hiszek a szeretet erejében. Hinnem kell, hogy csodálni tudjam a szeretet képességét. Különben, hogyan növekedhetne hitem, ha nem csiszolom, nem teszem próbára, nem élek általa! Bizonyosságra vágyom, mert ember vagyok, bizonytalan a jóra, meggyökeresedve a rosszra. Ám Isten kegyelméből, képes lehetek a jót tenni! Csak ereszkedjek bele abba a mélységbe, melyből Isten felemelni képes, és csak Ő!

Mikor szeretetre vagyok éhes, hogy szeretetre legyek képes, a bölcsességet kutatom. A „bölcsesség emberbarát lélek”, amit ha tudok, megértem, hogy kerüli az ostobaságot, a bűn és gonoszság elijeszti, hisz Ő nem más, mint a „fegyelem szent lelke”, ki az álnok, és esztelen okoskodást nem viseli, csak az igazzal bír együttműködni!

Istenem bölcsességed szentségére vágyom, ám képességeim silányak, ha a Benned lévő irgalom fel nem emelkedik bennem! Tölt el a szeretet képességével, hogy befogadni, megőrizni, és megélni legyek képes, így bölcsességed hatalmába kerülhessek! Ámen