Tudom, hogy a jó nem lakik bennem?

Róm 7,18-25a - Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van. Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.

Lk 12,54-59 - Ezután a tömeghez is szólt: „Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: „Jön az eső”, és úgy is lesz; amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: „Forróság lesz”, és meglesz. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság? Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért meg nem fizeted.”

Tudom, hogy a jó nem lakik bennem? Hogy nem alaptermészetem? Ezért azt tudatosan kell nevelnem magamban, hogy képességemmé legyen? Ezért kell mintát, helyes mintát választanom, hogy az a jó, valóban a jó legyen, és ne valamilyen jó!

Magammal maximalista legyek, legalább elvárásaimban, mert a hatások, az érzések, a benyomások, úgy is elhangolják a cselekedeteimet. De, egyébként, ezt tudja Istenünk is, ezért állítja, hogy irgalma nélkül úgy sem vagyunk képesek a tökéletességre – a Hozzá való hasonlóságra. Persze, nem árt, sőt szükséges, hogy realistaként elismerjem magamról ezt, belátással legyek, ahogy teszi ezt Pál is. Akkor, ha ez sikerül, már könnyebb – ezzel a tudással együtt -, mégis szolgálnom Istent, Aki a tökéletességet nem várja el már tőlem, de azt igen, hogy erőm, adottságaim szerint törekedjek a jót tenni. Szeretetre képességemet elhinni, és, hogy Isten által szeretve vagyok; elfogadó rá, befogadó, és azt, értékelem, örvendezőn! Hiszen egyébként, hogy várhatom el tőle, hogy kiegészítse bennem azt, ami tökéletlen, ha magam a tökéletességre nem vágyom!

Tehát, ebben az életben az én magam felelőssége, hogy:

- Isten szeretetét felismerjem magamon, azt elfogadjam tudatosa, és életté váltsam,
- Magam is törekedjek a szeretet megélésére, gyakorlására, Istentől szerzett élményeim által,
- Felismerjem rosszra való képességemet, mégis ennek ellenére törekedjek a jót tenni,
- Készüljek, vágyakozzak, és Isten szeretetének megélése részeként, akarjam Isten irgalmas szeretetét is élvezni, birtokolni majd.

Csak így élhetem az Igazság Istenének boldogító élményét, Aki már ebben az életben beteljesíteni igyekszik ígéretét, hogy ajándékom az üdvösségem!  

Áldott légy Isten, ki tőlem, dicsőítésem által akarsz áldottá lenni számomra, nekem! Igen Uram, szükségem van rá, hogy szeress, és, hogy szeretetedben szeretni legyek képes! megélni világba álmodott jóságodat segíts, hogy hirdetője legyek, lehessek jóságodnak! Ámen