Ne azért térjünk meg, mert ki megtér, jutalomban részesül!
Bár 4,5-12.27-29 - Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael! El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek. Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek. Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: „Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten! Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló. Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük. Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől; Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket. Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra. Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.
Lk 10,17-24 - Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” Ő azt felelte nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Ne azért térjünk meg, mert ki megtér, jutalomban részesül! Csupán örömből, hogy felismertük azt, hogy nevünk fel van írva a mennyben! Ami annak bizonyítéka, hogy hitemben állok ezen a világon. Életemet áldozom Isten szolgálatára. Ijesztő, érthetetlen, megmosolyogtató szavak ezek? Ha így van, az csak azért van így, mert félek döntéseket hozni, inkább elviccelem. A világ arra akar rászoktatni, hogy ne hozzak döntést, fogadjam el mások döntését, engedelmeskedjek mások akaratának. Tulajdonképpen ezt sugallja minden reklám is. Ha felismerem, hogy életemet a média uralja, mely meghatározza, hogy mit lássak, mit érezzek, mit gondoljak, sőt, állítások kereszttüzében elbizonytalanít önmagamban, mert a szerkesztők és programkészítők állítanak elém igényt – igénytelenséget – elszomorító tény. Nemiségem, érzésvilágom, értékítéletem, érzelmeim, gondolataim, cselekedeteim nem az enyémek, szellemek uralkodnak rajtam! Kiszolgáló vagyok csupán, szabadságomat szép csendesen uralmuk alá vonták idegen szellemek. Kivé lett az ember? Robot, gazdagságot kiszolgáló egyeddé? Bizony látni kell, kik azok, akik anyagi világunkban megélnek belőlünk: a bankárok és a média alkalmazottai, míg az oktatásügy, az egészségügy – az ember szolgálatában álló – szolgálattevői tengődnek, napi megélhetésükről panaszkodnak. Igen, válságban van a világ, mert az ember válságba sodorta az embert. Lehet, hogy nem tudatosság ez, mégis. Hitetlenné válni, egyenlő a válsággal. Akinek nincs Istene, csak szelleme, az önfejűségéből válságba jut, és juttatja a környezetét. Amikor ez tömegjelenséggé válik, akkor világválság összképe bontakozik ki. Ahol eluralkodik a gonoszság, ott ez történik: „Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek. Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: „Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont”? Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: „Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad”. Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. Ismerjétek el nyomorotokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket.” [Jak 4,4-10]. Nem kell megijedni attól, hogy felismerem magamat, mint bűnöst, hiszen az nem jelent mást, mint, hogy Jézus értem jött. Maga mondta: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” [Mt 9,13]. Ahol a bűn, ott a kegyelem! „Ahol eláradt a bűn, ott túláradt a kegyelem”. Tanuld meg ember, hogy boldoggá lenni lehessél!
Istenem, add, hogy hozzád futni soha ne szégyelljek, Aki haza vársz, Aki otthont készítesz nekem. De segíts, hogy felismerni bírjam mindig a magam életében a megtévesztő szellemeket, és ne hagyjam, hogy félrevezessenek - a Te kegyelmed ereje által! Ámen
