Odafenn, az egekben valami olyan élet működik, mely számunkra érthetetlen
Dán 7,9-10.13-14 - Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.
vagy
Jel 12,7-12a - Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal [Dán 10,13.20]. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak [Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6] hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek [Iz 44,23], és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!”
Jn 1,47-51 - Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”
Odafenn, az egekben valami olyan élet működik, mely számunkra érthetetlen. De, mert az ember távolodott el attól, ami életét angyalivá tenné, már itt a földön is. Mégis Isten az, aki nem ábrándul ki az emberből, elküldi angyalait, „elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.” [Zsolt 91,11]. Az élet fonákja azonban, hogy mindezek ellenére, az ember az, aki kiábrándul az Istenből, elutasítja Őt. Mi lehet az oka ennek? Talán egyszerűen az, hogy kényelemből, a világba beletemetkezésből, a szabadságunk rosszul felfogott értelmezéséből eredően, nem akarunk tudomást venni arról az Istenről, Aki minden létezés, teremtés ura; aki egyszerűen, és természetesen Van, mert nélküle semmi sincs. De az ember számára ez túlzottan elvont, megfoghatatlan, mert nem váltható anyagi értékre, nem fogható, nem tapintható. Pedig pontosan azért az Isten az, Aki, mert felette áll minden változónak, romolhatónak, elértékteleníthetőnek; ami anyagi, az teremtett, ami teremtett, az időben véges, ha az örök, az állandó, a végtelen hatalmában nem akarja másként! Ami kegyelem, irgalom, vagyis ajándék a teremtett létező számára. Aki, ha ember, remélhet ebben az örökségében, ha hitével bírja. „A hit által vagyunk ’érzékenyek’ a kegyelemre. A hit mindennek az alapja: az első és ’legjobb’ dolog, amit tennünk kell. Ez az Isten műve, mondja Jézus: ha hiszek (vö. Jn 6,29). A hit azért olyan fontos, mert egyedül az őrzi meg a kegyelemnek az ingyenességét. … Annyira kedves Istennek a hit, hogy gyakorlatilag ettől tesz függővé mindent az emberrel való kapcsolatában.” De, a remény fejezi ki a szabadságomat, mert „a remény tárgya nem létezik, ha én nem remélem. Én hívom létre azzal, hogy remélek benne. A remény azokra a dolgokra vonatkozik, melyeket Isten nem fog megtenni a szabadságunk nélkül.” Ám, „két módon lehet igazán véteni a remény ellen: ha valaki kétségbeesik az üdvösséget illetően, illetve, ha vakmerően azt gondolja, hogy érdem nélkül is lehet üdvözülni.” – tanítja Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes pap, aki igehirdetőként a Pápai Udvar szónoka is.
Istenem, Te segíts meg hitemben és reményemben, hogy szeretetedből soha ki ne hulljak! Ámen
