Elhangzik a szó, de mely csak bennem lehet élettel telivé, érthetővé;

Agg 1,15b - 2,9 - A hónap huszonnegyedik napján, a hatodik hónapban, Dáriusz király második esztendejében. A hetedik hónapban, a hónap huszonegyedik napján az Úr a következő szózatot mondta Aggeus próféta által: „Szólj Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Jézushoz, Joszedek fiához, a főpaphoz, és a többi néphez, és mondd nekik: Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Nemde olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna? Nos, bátorság, Zerubbábel! - mondja az Úr. - Bátorság, Jézus főpap, Joszedek fia! Bátorság, a föld egész népe, - mondja a Seregek Ura; - Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! - mondja a Seregek Ura, - Aszerint, amint szövetséget kötöttem veletek, amikor kijöttetek Egyiptom földjéről, és az én lelkem közöttetek lesz. Ne féljetek! Mert így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, s én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. És megrendítem az összes nemzetet, és ideáramlik minden népnek a kincse. És dicsőséggel töltöm be ezt a házat, - mondja a Seregek Ura. - Enyém az ezüst és enyém az arany, - mondja a Seregek Ura. - Nagyobb lesz ez új háznak dicsősége az elsőénél, - mondja a Seregek Ura; - ezen a helyen adok én békességet”, - mondja a Seregek Ura.

Lk 9,18-22 - Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: „Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: „Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.”

Elhangzik a szó, de mely csak bennem lehet élettel telivé, érthetővé; ha kívánom, vágyok arra, hogy Krisztus nekem magamnak Krisztussá is legyen! Miben más, miben több, hogy „Isten Krisztusa”, mint A próféta? Mitől igény bennem, hogy Őt, Mária elsőszülöttét többre tartsam minden más embernél? A Krisztus szó jelentése: a Megváltó, a Fölkent, a Messiás, az Isten küldötte, Aki már volt, mielőtt bárki lett volna, Akit Isten nyilatkoztat ki nekem: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." [Mt 3,17], vagy "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" [Mt 17,5]. Tudnom kell, és elég erősnek kell lennem ahhoz, hogy kijelentsem – és ezt meg kell tennie minden Krisztusban hívőnek -, szükségem van Rá! Értem jött közénk, emberként, de testben is Isten Fia! Aki szembesít magammal: Azért kerestek, mert már tudjátok, hogy bűnösök vagytok. „Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük.” [Jn 15,22]. Mert, „nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” [Lk 5,31], és „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” [Mt 9,13]. Mernem kell megvallanom, hogy azért keresem Krisztus társaságát, mert bűnös vagyok. De, azért bízom Benne, egyedül Benne, mert nyíltan kimondja, vállalja küldetését, nem önmagáért, hanem hogy megdicsőítse azt, Aki küldte, szolgálatban áll: „nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek” [Jn 7,28].

Jézus, Aki a Krisztus, bizonyosság arról, hogy van Atyánk, Aki az Isten, és Aki szeretetében teljes, melybe bele akar vonni engem, bennünket is. Hogy erről tudomást szerezhessek, annyira bizonyította saját hitét, hogy vállalta a szenvedést, csak, hogy érthetővé legyen számomra Isten nyilvánvalósága, szándéka, akarata, az egész teremtői érdek; csak, hogy számomra ne legyen ez érdektelen tény! Amit Isten, szeretetének szabadságával, a természeti törvények feletti hatalmával igazol: mert feltámadott, és felvétetett a mennyekbe, testében megdicsőülten (vö.: 1Tim 3,16; Fil 3,21).

A Szentlélekkel teli élet nem gyermekmese, hanem a hitbéli valóság természete! A kinyilatkoztatás pedig átszövi, és összekapcsolja a teremtést, mely folyamatban lévő formája Istennek, hogy hinni tudjam. Minduntalan, folyamatosa újra teremti magát Isten az Ő teremtményeiben. Így a Szentírás sem befejezett mű; az, az életünkben zajlik, a teremtés hordozója. Isten bennem cselekvő része, újraéledése, mely amíg vagyok, teremteni akar engem, és általam önmagát, hogy dicsőségére eljuthasson. Benne vagyok, Benne vagyunk! Krisztus arról beszél, azért jött el, hogy ezt ne utasítsuk vissza, bármilyen kicsinyességünk okán! Merjem Rábízni magam, egészen, feltétel nélkül.

Áldalak Istenem, hogy a kicsinyeknek kinyilatkoztatod magadat! Ámen