Mit ér, mit gyűjtesz, ha semmi sem marad belőle?

Agg 1,1-8 - Dáriusz király második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Jézushoz, Joszedek fiához, a főpaphoz: „Ezt üzeni a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja: „Nem jött el még az idő az Úr házának felépítésére!”„ Erre ezt mondta az Úr Aggeus próféta által: „Annak bezzeg itt van már az ideje, hogy ti mennyezetes házakban lakjatok, holott ez a ház még romokban hever? Nos tehát így szól a Seregek Ura: Fontoljátok csak meg sorsotokat! Sokat vetettetek, de keveset takarítottatok be; ettetek, de jól nem laktatok; ittatok, de meg nem részegültetek; öltözködtetek, de föl nem melegedtetek; és aki összegyűjtötte bérét, lyukas erszénybe rakta. Így szól a Seregek Ura: Fontoljátok meg sorsotokat! Menjetek fel a hegyre, hozzatok fát és építsétek fel a templomot, hogy kedvemet és dicsőségemet találjam benne - mondja az Úr.

Lk 9,7-9 - Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és zavarban volt, mivel egyesek azt mondták: „János támadt fel halottaiból”, némelyek pedig, hogy „Illés jelent meg”, mások meg: „a régi próféták közül támadt fel valamelyik”. Ekkor Heródes azt mondta: „Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.

Mit ér, mit gyűjtesz, ha semmi sem marad belőle? Ami hasznodra válhatna.

Mert, mi lehet hasznom? Ki vagyok, és ki lenni lehetek? Aki vagyok -, ha merem -, magamon láthatom, és eldönthetem, hogy tetszik-e az, amit látok. De ebből már sejthetem, hogy ki lehetek, hogy mit veszek észre abból, amit Isten tervez velem. Bizony terve van velem! - Ahogy veled is, és minden ember ott szerepel Isten tervében, egyedül rajtunk áll, hogy tudomást veszünk-e arról, vagy beleéljük életünket, kedvünkre, az Ő „álmodott valóságába”. Ami nélkülünk nem valósulhat meg. Vagy, nélkülünk valósul meg! – Mert Isten e világot olyan színűre festette, mely az Ő dicsőségére szolgálhat, de megengedi teremtményének – az Embernek – hogy átfesse azt, átformálja azt; talán még egy ideig. Mert végül, olyanná kell lenni úgy is, amilyennek Ő szeretné látni.

A mi félelmünk is az, ami Heródesé volt, hogy bűneinkbe beleveszünk. Ha hitünket nem gondozzuk, és nem merjük magunkról elhinni, hogy van, Aki megbocsátó szeretetével vár ránk. Csak mernünk kell vétkeinkkel megpakoltan elé sietnünk, járulnunk, amíg időnk engedi. Mit törődsz Te balga ember, hogy mit szól hozzád a világ? Kinek szolgálsz, a világnak? Kiért élsz, a világért? Ki kéri számon életedet? A világ ugyan nem, csupán kinevet. A végén úgy is magadra maradsz, senki sem fog helyetted számot adni életeddel, azt neked kell. Ez benne van az Írásban, csak meg kell hallani, érteni!

Várakozom? Nem, készülök, Uram Hozzád! Ha életemen nem látszik, segíts, hogy láttatni bírjam, hogy úton vagyok Hozzád, hogy más is megértse, úton lenni feléd jó, egyedüli jó, mert mást is boldoggá tehet, ha létemmel másnak magányosságát sikerül csillapítanom legalább. Segíts meg Istenem, hogy képessé lehessek a jóra, az üdvösség már mostani megélésére! Ámen