E világ asszonya szülte, de nem tagadja meg Őt a Fiú!
Ezd 6,7-8.12b.14-20 - Hagyjátok, hogy a zsidók helytartója és véneik Istennek azt a templomát elkészítsék és Istennek azt a házát a maga helyén felépítsék. Elrendelem azt is, mit kell tenni a zsidóknak azon véneivel, hogy felépüljön Isten háza: a királyi pénztárból, vagyis az adóból, amely a folyamon túl levő területről befolyik, pontosan ki kell utalni a költségeket azoknak a férfiaknak, hogy fennakadást ne szenvedjen a munka. Isten pedig, aki nevének ott készített lakóhelyet, pusztítson el minden országot és népet, amely kiterjeszti kezét, hogy ellenszegüljön és lerontsa Istennek azt a házát, amely Jeruzsálemben van. Én, Dáriusz, hoztam ezt a rendeletet, és megkövetelem, hogy pontosan betartsák.” Tovább építettek tehát a zsidók vénei éspedig eredményesen, Aggeus prófétának és Zakariásnak, Addó fiának prófétai szózata értelmében. Folytatták és be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsából és Círusznak, Dáriusznak meg Artaxerxésznek, a perzsák királyainak rendelete alapján. Istennek ezzel a házával Dáriusz király uralkodásának hatodik esztendejében készültek el, ádár hónap harmadik napján. Majd vígan megülték Izrael fiai: a papok, a leviták és a többiek, akik a száműzetésből visszatértek, Isten házának felszentelési ünnepét. Isten házának ezen a felszentelési ünnepén száz bikaborjút, kétszáz kost, négyszáz bárányt, egész Izrael bűnéért pedig Izrael törzseinek száma szerint tizenkét kecskebakot hoztak áldozatul. Ugyanakkor tisztükbe állították a papokat, osztályaik szerint és a levitákat, csoportjaik szerint, hogy megkezdjék Isten szolgálatát Jeruzsálemben, amint azt megírták Mózes könyvében. Az első hónap tizennegyedik napján pászkát is ültek a száműzetésből visszatért izraeliták. Miután a papok meg a leviták mind egy szálig megtisztultak és mindnyájan tiszták voltak, leölték a pászkát mindazok számára, akik a száműzetésből visszatértek, úgyszintén paptestvéreik és a maguk számára is.
Lk 8,19-21 - Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Szóltak neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban ezt felelte nekik: „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.”
E világ asszonya szülte, de nem tagadja meg Őt a Fiú! Értetlen lennék, ha félreérteném Jézus szavait. Hiszen pontosan ellenkező az, amit mond: Hozzá emeli, méri azokat, akik hitükben megtartják, megvallják Krisztus igazságát! Erről biztosítanak azok a szavak, melyeket ott a kereszten, legnagyobb kínjai között mond ki, mikor Jánosra bízza, ill. mikor Jánosnak ajánlja Máriát. Családot alapít szavaival Jézus, Istenben, magához vonzva bennünket, és Máriát ajándékozva nekünk. Jézus tudta, hogy édesanyja milyen hatalmas szívvel van, iránta, és mindazok iránt, akik az Atya gyermekeivé lenni vágyakoznak Szent Fia szavai nyomán. Mária szíve a Szentlélek kegyelméből egészen egy volt a Fiúval, bár Jézusnak Atyja dolgában kellett lennie, túl sokat nem volt módja törődni anyjával, de lélegzete is egy volt vele, ismerték egymás gondolatait, tudták felelősségüket, értették dolgukat, amit mindketten szelíd alázatossággal szolgáltak. Igaz, míg Mária egészen ember volt, de alázatában egészen alávetette magát az Istenek, addig Jézus istenségét nem tartotta olyan dolognak, amit ne rendelt volna alá emberségének, mely tisztelettel volt az anya iránt, melyet méltósággal megvallott, belőle táplálkozott, hogy élete – míg e világ természetét hordozta – el ne rugaszkodjon azoktól, akik közül való, és akikért felelősséget vállalt a halálon túl is, egészen megdicsőüléséig, melyben részesíteni akar mindenkit, oly mértékben, ahogy azt Pál vallja, és értetni próbálja velünk: „De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.” [Gal 4,4-7].
Ezt az örökséget Mária már akkor - mikor Jézus most hallott szavait kimondta – tudhatta magáénak, hiszen lélekben Mária inkább volt Jézusnak első tanítványa, mint anyja, de éppen ezért lehetett minden Krisztusban testvérnek – nekünk – anyja is! Ez a csodálatos asszony rögtön, és közvetlenül ott áll a Fiú mögött, mellett, hogy a Fiúban megerősítse annak minden szavát, még határozottabbá téve szándékát, és szándékának tisztaságát. Kettőjükből kell táplálkozni Isten iránti tiszteletünknek, vagy még inkább Isten iránti bizalmunknak: engem szeret Ő, Aki van, megtestesült, és az asszonyban megszemélyesült, hogy hinni bírjak abban a természetfölötti csodában, mely számomra ebben az életben jelenik meg, és távlatot nyit számomra. Mint anyaméh, mely kitárulkozik, életet táplál, hogy az élet szabaddá tegyen, megélhessem általa a magam életét, belőle merítve bátorságot arra, hogy lelkesülni, remélni, és szeretni merjek az életemet, mely nem is az enyém, mégis, én élhetem olyanná, mely boldogságot jelenthet, törvényen túli tisztasággal megtapasztalva a szépséget, mely teremtett szépség, de számomra válhat egyedüli értékké!
Istenem, köszönöm, hogy titkodat feltárod számomra, hogy tisztelni tudjam teremtett valóságomat, és benne elrendeltetésemet, mely nem magányosság, mégis személyesség, de e személyességemben szereteted csodálatában tart meg, és teremtesz bennem közösséget a Fiúval és az Anyával. Családod, így lehet az én családom! Ámen
