Legalább három személy szemszögéből tekinthetek erre az eseményre

Zsid 5,7-9 - Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.

Jn 19,25-27 - Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután azt mondta a tanítványnak: „Íme, a te anyád!” És attól az órától magához vette őt a tanítvány.

Legalább három személy szemszögéből tekinthetek erre az eseményre, de mind a három szemszögből döbbenetes, fájdalmas – mégis, megrendítően ünnepélyes. A szenvedő – kiszenvedő emberi alak maga Jézus, aki nem tesz mást, mint teljesíti az Atyjának akaratát, aki amúgy maga az Isten – vagyis az Isten Fiú a szenvedő. De ugyanakkor az Ember, az Asszony fia is elszenvedi a halálra vált félelmet, mégis benne van az aggódás anyjáért, és a felelősség, egyben a bizalom, a szeretett tanítványért. Jézus a középpontba, akiről nem szabad le vennünk a tekintetünket, mert Hozzá akarunk hasonlítani. Ugyanakkor ott áll az édesanya, Aki már – mert volt rá ideje, bátorsága, hite, és a Szentlélek Vele volt – annyira eggyé lett a fiával – testben és lélekben is, hogy a szenvedésével azonosulni tudott. Egy különleges asszony, minden asszonynál különb, így minden asszony, anya, de minden szűz példaképe is! Ő az, aki a fájdalmában, szenvedésében egy a fiával ebben a pillanatban is, mégis elengedni bírja, mert tudja, hogy Neki, sokkal inkább kell az Atyának engedelmessé lenni, mint az anyját öregségében is óvni, szeretni, és támaszt, biztonságot adni számára. Vagyis, az Atyához való hűsége Máriában is nagyobb, mint minden e világi ragaszkodás, mi egzisztenciát, vagy ragaszkodást, úgy mond, gyökeret jelenthetne számára, mely biztonságot adhatna számára. Máriának egyetlen biztonsága a hitében gyökeredzik, az Atyába vetett hite!

Mária mellett, ott áll a tanítvány, János. Jézus látja őt, de benne látja minden tanítványát, mert Jézus személyválogatás nélkül, az Atyának megengedően szeret, egyformán, mindenkit, akikért küldetése éppen beteljesedésbe megy. E három személynek a sorsa nem most kötődik össze, de most pecsételődik meg, és e három személyben mindazoké is, akik vállalják Krisztus tanítványának jelzőjét, magukra venni.

Így hallom meg ma Jézus már fájdalomtól elhaló, mégis minden emberi és isteni tudatos határozottságot kifejező szavait: a bizonyosság tölt el, Mária, Krisztus Anyja, az Isten Fiú anyja az én Anyám is vagy! Értem is fájó, értem is szenvedő, de értem is aggódó, és értem is szerető, hozzám is hű, bennem is eltelt bizalommal, engem is vonzó, és engem is szerető, hogy egy legyek, testvérként Jézussal. Az imádságos, a fájó, a hívő, a fáradhatatlan, a teljes szívével értem lángoló Anya Mária!

Jézus még kiszenved magából egy nagyon bizalmas és szerető mondatot – hozzám fordulva: „Íme, a te anyád!” Fontosnak tartja, hogy ezt is hozzá fűzze, az előző mondathoz. Kijelenti; feladatot ad, megnyugtat, bizalmába fogad! Magáénak vall! Engem. És nekem ajánlja Anyja szeretetét. Mi minden van e két rövid mondatban? Csak én lehetek az, aki megfejtem, aki megértem, de ahhoz, nekem kell ismernem Jézust! Megismerni Őt, Aki szenvedésében sem veszti el fejét, higgadt, és tudatos marad, sőt, hűséges, és gondviselő a szeretetben! Mária, Te szűz és tisztaságos – aki testében és lelkében, minden gondolatodban is az vagy, így vagy Szent és engem kényszerítő, hogy leboruljak előtted, úgy tisztelve, szeretve, a nőt, az asszonyt és az anyát, ki képes voltál megaláztatásodat gyermeki szelídséggel, természetességgel, engedelmességgel, mégis teljes Istennek adott bizalommal, hittel és szeretettel viselni. Elfogadva még engem is, és minden embert gyermekednek, aki csak Hozzád siet, hogy anyai segítségedre bízza magát! Szeretlek, tisztellek, és Benned szeretem Édesanyámat, Asszonyomat, Lányaimat, kiket Isten az Ő szeretetében nekem szeretni enged, kifejezve Jézus szájából a kereszten elhangzó szavakkal, hogy „Íme a terád bízottak, Akik érted, benned élnek, és rajtad keresztül kell, hogy eljussanak üdvösségükre, de akikre rajtad keresztül is kiárasztom a Szentlelkemet. Akarom, hogy legyél értük érző, velük egyesülő, és bennük teljesülő szeretetem! Ámen