Az élő Egyház mi együtt vagyunk!
1Tim 3,1-13 - Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván. Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. Nem iszákosnak és verekedőnek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja, hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? Ne legyen újonnan megkeresztelt ember, nehogy felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. A kívül levők előtt is jó tanúságot kell bírnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék. A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettős nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonlesők; olyanok, akik tiszta lelkiismerettel őrzik magukban a hit titkát. Először ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak. A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak.
Lk 7,11-17 - Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. Amikor meglátta őt az Úr, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!” Majd odament, és megérintette a koporsót. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: „Ifjú! Mondom neked: kelj föl!” A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának [1 Kir 17,23]. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” És: „Isten meglátogatta az ő népét!”. Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken.
Az élő Egyház mi együtt vagyunk! Pál itt, azokról beszél, akik az egyház szolgálatára vállalkoznak. Ők milyenek legyenek. Én, ma reggel pedig arról olvasok, hogy „Isten, az Ő végtelen bölcsességével két különböző utat választott az Egyház megszentelésére.” Pál az egyikről beszél – a szentségek útjáról, mely felülről árad, de a másik a karizmák útja, mely az egyes hívőnek kiosztott ajándék. „A szentségek: az Egyház egészének kiosztott ajándékok az egyes hívő megszentelésére; a karizma: az egyes hívőnek kiosztott ajándék az Egyház egészének megszentelésére.” . tanítja Cantalamessa – Mária az Egyház tükre című tanulmány könyvében. „A szentségek és a karizmák egyensúlya és együttes jelenléte az Egyház életében egészséges egyensúlyt biztosít ismétlődés és találékonyság, folyamatosság és újítás között.” Mert – mondja Cantalamessa – „a karizma - Isten közvetlen beavatkozása”, annak érdekében, hogy megújítsa bölcsességét, ami az időközben görcsössé, emberi tudássá alacsonyítottá, „könyvízűvé” lett. Mária, így került – a Szentlélektől származó istenanyaságával – Isten legnagyobb újításának középpontjába, az Isten Fiú szülőanyjává. Azért hozom ide Máriát, mert a fent hivatkozott tanulmány arról is beszél, hogy Mária az Egyháznak is „ősanyja”, ahogy mi, az Egyház tagjai is Krisztus testévé leszünk – újjászületünk - a keresztségben. Szent Ágostont idézi a szerző: „az Egyház is szül és szűz. S ha jól belegondolsz, éppen Krisztust szüli, mert azok a tagjai, akik meg vannak keresztelve … Ha tehát az Egyház Krisztus tagjait szüli, ez azt jelenti, hogy teljesen hasonló Máriához.”
„A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” Ezt már újra Pál mondja, az 1Kor 12,7- ben. De „Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.” [1Kor 12,11].
Ne féljük hinni, hogy élő tagjai, felkentjei, karizmákkal megszentelt részei vagyunk Krisztus Egyházának, ami egyben felelősséget is jelent, de szeretetben fogant felelősség ez. Ami hitet, alázatosságot, elhivatottságot, és elköteleződést feltételez részünkről. Istenem, ehhez kérem kegyelmedet mindannyiunk számára, kiket keresztségedben magadénak ismersz! Ámen
