A hit erőssége félelmet nem enged!
Jer 1,17-19 - Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük! Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, - mondja az Úr, - hogy megmentselek téged.”
Mk 6,17-29 - Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ekkor azt mondta Heródesnek: „Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.” Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki, hogy: „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” [Eszt 5,3]. Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az így szólt: „Keresztelő János fejét.” Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: „Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.
A hit erőssége félelmet nem enged! Talán így értelmezhetem Isten üzenetét, melyet Jeremiásnak üzen, bíztatva, bátorítva, hogy a feladatának teljesítésére bírja. Hányszor van szükségünk nekünk is bátorításra! De vajon, akkor vagyunk elég bátrak, amikor kell, vagy akkor, amikor hasznunkra válhat? Bizony mindig akkor kellene éreznünk, hogy velünk az Isten, amikor készülünk helyesen, és jót cselekedni másoknak, másokért. A hit, és a tudatosság párosítása, amikor a szellem megengedi, hogy a lélek fölé emelkedjen; de mert tudatossággal létezik, lélegzik, és nem erőből cselekszik. Olyankor lesz a cselekvő ember valós istenült teremtménnyé! Megszentelővé, és érdemszerzővé, sőt, szolgáló szeretetben teljessé, és Isten dicsőségére való, teremtett lénnyé, ugyanakkor teremtő akarattá. Aminek eredménye már nem emberi alkotás, hanem Isten akaratának a beteljesítése, az ember közreműködésével. Nekem magamnak, nem magamra kell koncentrálni, amikor cselekvésre bír a lélek, hanem a cselekvésre; hogy azzá lehessen, amivé tenni akarja Isten bennem, és általam.
Istenem, aktívvá lenni a Te szeretetedben, jelenvalóságodban, segíts engem! Ámen
