Jézus hármas fogata, melyet ajánl a számunkra, és mely elvihet az üdvösségre bennünket

Jer 20,7-9 - Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj! Erősebb voltál nálam, és győztél! Nevetség tárgya lettem egész nap, mindenki gúnyolódik rajtam. Mert ahányszor csak beszélek, kiáltoznom kell, erőszakot és elnyomást kiáltanom; mert az Úr igéje gyalázatomra lett, és csúfságomra egész nap. Azt mondtam: „Nem törődöm vele, és nem beszélek többé az ő nevében.” De olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.

Róm 12,1-2 - Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.

Mt 16,21-27 - Ettől az időtől kezdte Jézus jelzi a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: „Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.” Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: „Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett [Zsolt 62,13].

Jézus hármas fogata, melyet ajánl a számunkra, és mely elvihet az üdvösségre bennünket: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.”

Miért akarna bár ki is utána menni, de legfőképpen én? Először ezzel a kérdéssel kell megbirkózni ahhoz, hogy a hármas fogatot befogjam szekerem elé. Jézus, még elfogatása előtt hangos szóval beszélget az Atyával, melyben elhangzik tőle, hogy tudja mi vár rá, éppen ezért mondja: „Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.” [Jn 17,5]. Valami olyan biztonságot kér a maga számára, melyet már megtapasztalt születését megelőzően. Majd tudjuk, hogy feltámadását követően felment a mennyekbe, eltávozott az apostolok szeme elől, testében elváltozott (l.: Lk 24,51). De mindezek előtt megígérte a számukra: „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” [Jn 14,3]. Egész élete, tanítása, ígéret, buzdítás arra, hogy magával ragadjon, hogy nekem is olyan örömöm legyen, és olyan teljességem, mint amiben Neki lett része. Amit Ő előre tudott, és ezért elmondja nekem, hogy én is higgyem! Nos, ezért akarnám követni Őt, mert hiszem, hogy olyan boldogságra találhatok ott, ahol helyet készít a számomra, mely magam erejéből, e világban nem lelehető meg, de létezik, melyet Ő úgy határozott meg nekem, hogy Atyjának dicsőségében van örökrészem, lehet, ha hiszek benne! Ha hiszek benne, akkor kényszeredetté válok rá, hogy készüljek oda, úgy éljek, vélekedjek már ebben az életben a létezésről, mely más, mint az itt e világban szerzett tapasztalás, mert e világ hamis, álságos, ha hitemet elhagyom, és hitem által nem gazdagítom e világban szerzett tapasztalásomat, a Mindenségről, mely Teremtő akarat, és minden a mindenben!

Ha engedem magam e valóságról meggyőzni, akkor magam már nem érzem e világban Krisztus áldozata, halála, feltámadása, és menybemenetelének bizonyossága nélkül biztonságban – már merem e világi ösztönös vágyaimtól függetleníteni magam! Azon túl, már azt is megértem, Jézus példája nyomán, hogy szenvedésem elkerülhetetlen, hogy szeretetében részesülni tudjak, és részesedve részesítsem a világot, azt a pirinyó világomat, melyben létezésem értelmezhető: mert nem én vagyok a világ, és nem az én számomra van teremtve a világ, hanem én vagyok teremtve e világ számra. Kereszt hordozó vagyok magam is, melyet hordoznom ne legyen teher, hanem legyen büszkeségemmé, mert Jézus sorsában társának mondhatom így magam. Így vagyok követője, hirdetője, hogy a szeretet életet ad, éltet, még akkor is, ha meg kell szenvedni érte, de a szenvedés örömmé fog változni!

Istenem, köszönöm, ha képes lehetek a keresztemet elfogadni, viselni, hordozni, és még örömet is lelhetem benne, mert Te megadod még azt is, hogy terhem könnyű és édes lehessen (l.: Mt 11,29-30). Köszönöm Neked! Ámen