A hatalom nem arra van, hogy féljenek tőle!

1Tessz 4,9-12 - A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentől, hogy szeressétek egymást. Hiszen gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. Kérünk azonban titeket, testvérek, hogy ebben gyarapodjatok még, és igyekezzetek békében élni, dolgaitokat végezni, saját kezetekkel dolgozni, mint ahogy megparancsoltuk nektek, hogy viselkedjetek tisztességesen a kívül lévőkkel, és senkire se szoruljatok rá.

Mt 25,14-30 - Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: „Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!” Az ura azt válaszolta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!”

A hatalom nem arra van, hogy féljenek tőle! De, ha a hatalommal megkínálnak - azt rám osszák, akkor sem a félelem az, amit kell, hogy keltsen bennem.

Lehetőség az, amit Istentől kapok. Legyen az akár élet, akár képesség, azzal rendelkeznem kell, abban a közegben, melyben teret kapok rá. Nem magam javára, hanem Isten dicsőségére, hiszen tőle van minden lehetőségem, hogy az életemben „sikeressé” lehessek.

Emlékezem, mikor még fiatal voltam tele voltam elképzeléssekkel, lendülettel, ötlettel, vitalitással, erővel és merészséggel. Mind ezt azért kaptam, hogy képességeimet, és életemet – mint talentumokat – használjam, és dicsőséget szerezzek azzal Istennek. Hogyan kell ezt értenem? Ha gyermekekkel áldott meg az Isten, akkor azokat azért kaptam, hogy Bennük tovább éljen, sokszorozódjon Isten világba teremtett jószándéka, de semmiképpen sem azért kaptam Őket, hogy magaméi legyenek. Ha képességekkel áldott meg az Isten, akkor azokkal azért, hogy a világnak használjak: tanítóként igazságra oktatni; íróként az igazságot hirdetni, terjeszteni; ácsként, otthont teremteni a családoknak; szolgálni a jót, mivel segítek másoknak, hogy részt venni bírjanak, felismerjék, hogy Isten itt van közöttünk, és üdvösségünkért küzd szeretetével.

Nézzük csak meg a Szixtuszi kápolna mennyezetének freskóját, Michelangelo felfogásában Ádám teremtését. Az Atya kepeszkedik, hogy megteremtse legtökéletesebb művét, az Embert, az ember pedig közönnyel, közömbösen heverészik, és elviseli, hogy Isten akar valamit tőle. Mintha tudomást sem venne róla, a létéért magának is tennie kellene valamit; hogy tudatosságot vár tőle Isten, és részvételt a teremtés művében, mert lelkéből adott az Embernek, hogy az Ember hasonlóvá lehessen hozzá, életéből, hatalmából ad neki, hogy isteni hatalmának mindörökre részesévé lehessen, üdvözülhessen. Talán azt nem is várja el tőlünk, hogy mind ezt értsük, de azt igen, hogy engedjünk belénk szeretett akaratának: szeretetét, életbe szeretését adjuk tovább, hirdessük és tanúskodjunk róla, hogy bennünket látva kedvet kapjon rá a világ.

Istenem, értésem tudom kevés, mert Te cselekvést, hozamot vársz tőlem. Nem mert teljesítmény orientált vagy, de azért, mert azt akarod, hogy szereteted betöltse a földet, és minden teremtményed által e teremtett világ vízhangozza, hogy Te nem akarsz mást, csak, hogy szeretetben legyünk, és szeretetedben legyen minden mi létezik. Szereteted elnyomja a gonoszság ármánykodását. Segíts, hogy képes legyek a jóra, és a jóságod áradjon általam! Ámen