Aki már éberségét megpróbálta, félelmével is szembetalálkozott.
1Tessz 4,1-8 - Egyébként, testvérek, az Úr Jézusban kérünk és intünk titeket arra, amit tőlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok. Éljetek is úgy, hogy előrehaladásotok mind nagyobb legyen. Hiszen ismeritek a parancsokat, amelyeket az Úr Jézus által adunk nektek. Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent [Jer 10,25]. És senki se károsítsa meg, s ne csalja meg semmilyen ügyletben a testvérét, mert az Úr bosszút áll mindezért, mint ahogy már régebben megmondtuk nektek és bebizonyítottuk. Isten ugyanis nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem szentségre. Azért, aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is nektek ajándékozta [Ez 36,27].
Mt 25,1-13 - Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: „Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!” Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.” Az okosak ezt válaszolták: „Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.” Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: „Uram, uram! Nyiss ki nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.” Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
Aki már éberségét megpróbálta, félelmével is szembetalálkozott. Nehogy ostobává legyek! De ugyan így hatalmába keríthet a félénkség is, nehogy félreértelmezett éberségem tegyen ostobává. Ahhoz, hogy vallásosságom kérdéseiben magabiztossá lehessek, megbízzak önmagam ítélőképességében ki kell alakítanom közvetlen kapcsolatomat Istennel, Neki engedelmességemet kell kiépítenem, mely hitet feltételez, erős, állhatatos hitet! Ha nem bízom meg saját ítélőképességemben – ami nem jelenti azt, hogy tévedhetetlennek tartom magam – akkor minden döntésemben a hatalmon lévő helyeslése/helytelenítése válik a legfontosabb szemponttá – mondja G.W. Hughes. „Az ilyen, félelem szülte szolgalelkűség … gyakorlatban valószínűleg annak a jele, hogy az illető elvesztette a kapcsolatát benső énjével, ahol Istennel vagyunk kapcsolatban.” Nekem, magamnak, személyes Isten kapcsolatomat kell kialakítanom, míg személyes Isten élményeim nem segítenek hitemben meggyőződéssé lenni! Ez engedelmességet, énem feladását jelenti, hogy a Lélek – a bennem lakó lélek – sugalmazásaira leljek, majd Rá hagyatkozni bírjak, ami nem jelenti azt, hogy magam igazolását keresem. Nekünk nem a hatalom képviseletével kell megelégednünk, mert az nem más, mint a Léleknek való engedelmesség elveszítése. „Nincs olyan ember, aki felmenthet minket személyes felelősségünk alól”!
Ébernek lenni! Személyes kapcsolatban lenni, maradni Istennel! Istenem, Te vezess, és küldj utamra olyan társakat, akik Hozzád vezetnek, segítenek abban, hogy életem figyelmét Rád irányítani bírjam! Ámen
