Pál a hit gyümölcseiről beszél
1Tessz 1,2b-5.8b-10 - Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben. Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nem csak Makedóniában és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszélnünk. Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól.
Mt 23,13-22 - Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek. Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: „Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.” Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? És azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.” Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.
Pál a hit gyümölcseiről beszél, úgy, mint: „fáradozó szeretetetek és türelmes reménységetek”. Akiket erről lehet felismerni, hogy választottak! Akiknek hitéből forrásozó fáradhatatlan szeretete, és türelmes reménye folytán haladt az Úr igéje tovább, az emberek között. Tanúi, szolgálattevői a választottak Istennek; várva, készülve Jézus második eljövetelére, Aki megmentésünkre jön!
De vagyunk-e tanúságtevői, és hirdetői az Úr igéjének? Vajon e világ itt tartana, ha mi sóként ízesítenénk e világot? Ha elég erős a hitünk, akkor a szeretet visszatarthatatlanul munkálkodni fog bennünk, és reményünk nem fog fogyatkozni abban, hogy tetteink nem hiábavalók! Nem kell várnunk visszaigazolásokat, tetteink nyomán. Nekünk hitünk kell legyen a jóra, az igazságra, mely cselekvő szeretetben nyilvánul meg. Erre kell keresnünk közösséget, akikben a szeretet teljesedésének vágya erősebb annál, mint a kétség, hogy hibázhatunk. Ne engedjünk magunkban teret a kétségnek, a kishitűségnek, a nyugtalankodásnak, a rossz gondolatoknak. Meg kell győzni magunkat arról, hogy szentül kell élnünk, Krisztusból kell meríteni merészséget, nagyvonalúságot, bátorságot, lendületet, hogy a szeretetet semmilyen világias érv, magyarázat, hasonlatosság indoka ne téríthesse el bennünk. Ezért kell legfőképpen a hitünk megacélozásán munkálkodnunk! Rendületlenül, fáradhatatlanul!
Istenem, ki mindig hűséges vagy az Emberhez, hitemet erősíteni legyél kegyes, hogy megváltottságomra méltóvá legyek, és üdvösségemhez emelkedni bírjak, egészen Hozzád, irgalmadig! Ámen
