A kint és a bent ettől kezdve szövetségesek.

Jel 11,19a; 12,1-6a.10 - Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában [1 Kir 8,6]; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt [Kiv 19,16G; 9,24].

Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt [Dán 7,7], és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket [Dán 8,10]. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet [Iz 66,7; Zsolt 2,9G]. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.

1Kor 15,20-26 - Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg.

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

A kint és a bent ettől kezdve szövetségesek. Mert ki kint van bemenni vágyakozik; de ki bent van, már nem akarja, hogy kint maradjon, ki még kint van! Mert oly hatalmat élvezhet az, ki bent van, hogy, már magának megtartani az teher számára. Máriát, az Asszonyt, az asszonyok legeredetibbikét szemlélni; felismerni Benne a nagyságát, és méltóságát, minden ember számára dicsőség. Emberek között az első, Akit Isten méltónak (?), alkalmasnak (?), szellemesnek (?), elviselhetőnek (?), képesnek (?), tűrhetőnek (?), szeretetben teljesnek (?), kedvesnek (?), szelídnek (?), szerénynek (?), hitében elég gazdagnak (?), bátornak (?), erősnek (?), talált arra, hogy e feladattal megbízhassa (?), lefoglalja (?) önmaga számára. Isten bizonyosan tudta azt, hogy az emberek számára ez sokat fog jelenteni, úgy is, mint az emberiség elismerése, úgy is, mint az anyaság szentségi érdeme, de úgy is, mint Mária személyének kiválóságának elismerése. Egy igen - egy legyen, mely az ember lény, és ráadásul egy asszony szájából felcsendül, visszavonhatatlanul, örökérvényűen, melyet egy életen át képes megerősíteni, elviselni, vele szembesülni, kiállni érte, mikor még senki más nem tudhatja azt – vagy talán még maga sem bizonyos benne -, hogy Isten szolgálatra kérte, mégpedig olyan szolgálatra, mely teljes képtelenségnek tűnik!

Naivitás? Vagy idealista képtelenség? Képzelgés, önámítás? Nem, hitében bizonyosság: Isten a lelkében foglalkoztatja az Embert! Benne születik meg a kegyelem hatalma, mely az ember számára megengedi, hogy a természet törvényein felül is engedje önmagára hatni a természetfölöttit, a Mindenhatót, Akinek akaratából bármi lehet, mert határtalan a szeretete a teremtményei iránt, és ebből eredően hatalma mindenen túl képes teremtő hatalom! Ki Istent szeretetére rábízza magát, ne legyen gondja a törvénnyel, a korlátaival, végességével, hirdeti Mária számomra. Az Istenbe vetett hit, melyet maga Isten szeretete éltet, és mi szolgálatra bír, erősebb minden más hatalomnál. A minap olvastuk János evangéliumában: „Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.” [Jn 12,26b], mert „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” [Róm 8,28]

Istenem, add meg nekünk – Szűz Anyánk, Égi Patrónánk közbenjárására -, a hitnek ezt a fedhetetlen tisztaságát, mélységét, és magasságát, bőségét, és lendületét, hogy szereteted éltessen, életre keltsen, bennünk éltető valóságod hasson a világra! Ámen