Amit Isten egybeköt, az kegyelmével áldott!

Józs 24,1-13 - Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé, így szólt a néphez: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak. Éppen azért kihoztam atyátokat, Ábrahámot Mezopotámia határaiból, elvittem Kánaán földjére, megsokasítottam ivadékát és adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig adtam Jákobot és Ézsaut. Ezek közül Ézsaunak odaadtam Szeír hegyét birtokul, Jákob pedig és fiai lementek Egyiptomba. Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával. Majd kihoztalak titeket s atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez, s az egyiptomiak harciszekerekkel és lovassággal egészen a Vörös-tengerig űzték atyáitokat. Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak: s ő sötétséget vetett közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, s az elborította őket, a ti szemetek pedig nézte mindazt, amit Egyiptommal cselekedtem. Aztán hosszú ideig a pusztában laktatok. Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket. Aztán meg Bálák, Szefor fia, Moáb királya kelt harcra Izraellel és elküldött és elhívatta Bálámot, Beor fiát, hogy átkozzon meg titeket, de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből. Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. Darazsakat küldtem el előttetek, s így vetettem ki helyükből őket, az amoriták két királyát - nem a te kardod és íjad által. Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradtatok, s városokat, amelyeket nem építettetek, hogy bennük lakjatok, szőlőket s olajfákat, amelyeket nem ültettetek.

Mt 19,3-12 - Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: „El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?” Ő ezt felelte: „Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket?” [Ter 1,27] Aztán így folytatta: „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.” Erre azt mondták neki: „Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adni [MTörv 24,1] és úgy kell elbocsátani?” Azt válaszolta nekik: „Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznaság miatt -, és mást vesz el, házasságot tör.” Tanítványai erre azt mondták neki: „Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.” Ő azt felelte nekik: „Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott. Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.”

Amit Isten egybeköt, az kegyelmével áldott! Kinek hite Istenben van, az felismeri házasságában a kegyelem ajándékát, mert a teljesség ajándékának örömében éli napjait!

„Ami nem meggyőződésből fakad - mondja az írás -, az mind bűn.” [Róm 14,23] A házasság nem más, mint cselekvések tömény sorozata, melyek csak akkor jók, ha szívből fakadnak. Erőből szeretni viszont képtelenség. A házasságnak három pillérre kell épülnie: a kegyelemre, a hitre és a szeretetre, ha már csak bármelyik is hiányzik ebből, akkor az azt jelenti, hogy nem jött létre az, amiről fent Jézus beszél. Akár az egymásba vetett hit, vagy az egymásban felfokozódó, és minden nappal megerősödő szentségi szeretet nem működik, az bizonyosságot ad arra, hogy hiányzik belőle a kegyelem az Isten megszentelő áldása. Ami úgy lehet, hogy a felek a frigyet erőből, fejben oldották meg, tévedtek, a két szív egymással nem találkozott. Ami azt mutatja, hogy érdekközösség csupán, nem viseli magán azt a jegyet, mely örökérvényűségét garantálná. Tudva mondom, azzal, hogy egyéb más, sok oka is van annak, hogy egy frigy nem teljesül. Én ezt csak arra mondom, melyben két szerető fél – egy férfi és egy nő – úgy gondolja, hogy szentségi kapcsolatra lép egymással, ám kiderül, hogy tarthatatlan ígéretük, vagy egyikük visszavonulni kényszerül. Ami azt bizonyítja, hogy a kettőjük kapcsolatában az egyként való cselekvésük képtelenné vált számára, vagy számukra.

„Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” [Ef 2,8-10] Mi Isten akaratából vagyunk, cselekvő részeként, amit, ha megvalósítani képtelen az ember, akkor azt bizonyítja, hogy nem tölti be küldetését. Cantalamessa azt mondja: „Isten, nem azért váltott meg bennünket Krisztusban, hogy tétlenek és passzívak legyünk, vagy ami rosszabb, hogy a bűnben maradjunk, hanem, hogy képesek legyünk – a kegyelem és a hit által – a magunk részéről jótetteket véghez vinni, amelyeket Ő tárt elénk, s amelyekből aztán a Szentlélek gyümölcsei, a keresztény erények lesznek: az önmegtagadás, a szeretet tettei, az imádság, a tevékeny buzgalom Isten országának hirdetésére.”

Nekünk egyetlen törvényhez kell tudnunk igazodni, és ragaszkodni. Ami azt is jelenti, hogy, ha felismertük már, hogy elhibáztuk, akkor merünk korrigálni, hiszen üdvösségünkért vagyunk, és mások üdvösségéért is, nem azért, hogy az üdvösséget visszautasítsuk, melyet Istenünk kínál számunkra. Ez pedig, az Ige tettekre váltását jelenti, ha ebben nem lépünk a szemlélődésből a tettek útjára, mert belecsitulunk már egyszer elkövetett hibánkba, csak azért, hogy mindenkinek jó legyen, akkor lelki utunk megszakad egy ponton, ami lelki abortuszunkhoz vezet. Ezt is Cantalamessa tanítja, melyet merek egy elrontott házasságra is vonatkoztatni, ahogy érvényes ez más élethelyzetekre is. Mert nem minden bűn, amit annak tartok, és nem minden helyes döntés, amit annak tartok. Nekem mindig Istennel kell döntenem, és Isten mellett, ügyelve, hogy ne e világ törvényei mögé bujtassam magam.

Istenem, Rád bízom magam, Veled való együtt létemben legyen minden napom áldott, megszentelt, és Veled való azonosulásomban leljem meg boldogulásomat! Ámen