Nincsen rajta kívül hatalom, ki „csupán” lélek!
Eszt 4,17 - Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.
Jn 4,19-24 - Az asszony ekkor így szólt: „Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.” Jézus azt felelte neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.”
Nincsen rajta kívül hatalom, ki „csupán” lélek! Ahogy kimondom, már is rádöbbenek, hogy mennyire nem csupán! Fajsúlytalan, kiterjedés nélküli, alaktalan, megfoghatatlan, anyagtalan, emberi szem nem láthatja, mégis, a Mindenség Ő! Érthető lehet ez az anyagi világ számára? A Lélek, misztikum csupán? E fogalmat kibontani, nem tehetem a szentírás nélkül, és azon belül is Jézus szavai nélkül, hiszen ebben Ő az Aki nyilatkoztatásra hiteles lehet. Ő pedig azt mondja: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet” [Jn 6,63].
Bennünket, embereket Isten a saját hasonlatosságára teremtett, értelmet adva nekünk, és lelket, az övéből részt! Nekünk e kettővel kell gazdálkodnunk, hogy életünk a javunkra váljon. Gárdonyi Géza mondja: „Az ember bőrbe kötött lélek.” Még fogok tőle ide idézni, de ne térjünk el Isten megfoghatóságától, Akit hiszünk, hogy bennünk létével válik tárgyiasult jelenvalósággá! Valljuk ezt azzal, hogy magunknak tulajdonítjuk a lelki állapotot, Jézus kijelentését értve: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” [Jn 14,26]. Megkaptuk, mi, akik valljuk, a Lélek részünket „Istenből való részecske minden lélek.” – mondja Gárdonyi.
Isten pontosan azért „csak” lélek, hogy szabadságunkban semmi sem befolyásoljon, mikor magunkra vesszük a lelkesült életet; mikor megéljük isteni mivoltunkat, „csak” azért, hogy „megnyújtsuk” létezésünket, a test létezésén túlra! Isten a lélek létében válik öröklétűvé, változatlanná, állandósult állapotúvá, romolhatatlanná, hogy a gonoszság képtelen legyen rá hatni. Ebből a létezés öröklétűségéből kapunk kegyelme által.
Önmagában semmi értéke, érdeme Isten lélekformájának nem volna, attól válik értékké, ráadásul örök értékké, hogy részévé lettünk kegyelméből, magához emeli a testi embert! „És hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk.” [Róm 8,4]. Ajándékunk ez, és, hogy mennyire az, arra Pál apostol világít rá: „Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.” [Róm 8,13] Mert e tanítása egyezik azzal, hogy kik Istent szeretik, minden javukra válik! (l.: Róm 8,28) Megélni, megérteni ezt, a végtelen szabadság tudata! Hiszen vétket elkerülni az ember képtelen, bárhogyan is törekszik a tökéletességre, a jóságra, az engedelmességre, ám minden jóra való törekvésében egyedül Isten irgalmas szeretete – mely lélek voltából kiárad – az, ami cselekedeteit jóvá formálja, benne és kívüle! Vagyis: „A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” [Róm 8,16]. Ez az, amit a lelki ember tudatosít magában azért, hogy ne a bűn kínzó kétségében élje le életét, hanem Isten végtelen szeretetében. Ami alapállásában való különbség, és így minden dolog minősítésében felszabadítja képességét, és szeretetre való képességét! Amit úgy mondok, hogy a Lélek hatalma a testen. „Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng.” – mondja Gárdonyi.
„… akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.” Nem is tehetnek másként, ha az ember megéli a lélekben létet, vagyis megengedi magának, hogy mikorra már testében kibontakozott, kifejlődött, akkortól a lélek bontakozhasson ki, mely folyamatos növekedés kell legyen, élete végső órájáig, megállás nélkül. „A test 25 évnél nem fejlődik tovább. A lélek még 60-70. évben is.” - vallom magam is Gárdonyival. És végül, „ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az új testbe.” – Gárdonyi szerint, de Szent Pál hitével társulok: „S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.” [Róm 8,27], Aki jobban ismer önmagamnál, de a Lélek által törekszem rá, hogy testi mivoltomban egyre inkább megigazulni bírjak, tökéletesedésre vágyakozva, Aki maga az Isten!
Hagyom Istenem, hogy közben járj értem, hogy megváltoztass, átformálj, míg nem egészen lélekké nem lehetek, részeddé, magam elvesztése árán. Jézus szavait suttogva: „aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja” [Mt 10,39]. Ámen
