Miért marasztalta Jézus a tömeget?

Szám 11,4b-15 - Az a gyülevész népség pedig, amely velük feljött, kívánságra gerjedt, s leült és siránkozott és Izrael fiait is csatlakozásra bírta és azt mondta: „Ki ad nekünk húst enni? Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma s a fokhagyma. Most száraz a torkunk: nem lát szemünk semmi mást, csak mannát.” A manna olyan volt, mint a koriander magva, olyan színű, mint a bdellium; a nép körüljárt, felszedte, megőrölte a kézimalmon vagy megtörte a mozsárban, aztán megfőzte a fazékban, s kalácsot készített belőle, olyan ízűt, mint az olajos lepény. Amikor éjjel leszállt a táborra a harmat, leszállt vele a manna is. Hallotta tehát Mózes, hogy siránkozik a nép családról családra, mindenki a sátra ajtajában. Erre igen felgerjedt az Úr haragja, de Mózesnek is tűrhetetlennek tűnt ez a dolog. Azt mondta azért az Úrnak: „Miért nyomorítottad meg szolgádat? Miért nem lelek kegyelmet előtted, s miért raktad énrám az egész nép terhét? Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: „Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?” Honnan vegyek húst, hogy adjak ekkora sokaságnak? Sírnak nekem és mondják: „Adj nekünk húst enni!” Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem. Ha azonban te másként ítélsz, akkor kérlek, ölj meg engem, s találjak kegyelmet szemed előtt, hogy ne szenvedjek ennyi nyomorúságot.”

Mt 14,13-21 - Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból. Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megkönyörült rajtuk, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: „Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.” Jézus azonban azt mondta nekik: „Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.” Azok ezt felelték neki: „Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.” Azt mondta nekik: „Hozzátok ide azokat.” Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, aztán odaadta a kenyereket a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.

Miért marasztalta Jézus a tömeget? Mi minduntalan csak a csodájára koncentrálunk, hogy megetetett ekkora tömeget. Csak ezért kellett, hogy marasztalja őket, vagy azért, hogy megdöbbenjünk azon, hogy mekkora tömeg követte őt? Ma megtörténhetne ez, képesek lennénk ennyien hinni Neki? Vagy inkább beülnénk a TV elé, és megnéznénk kedvenc sorozatunkat? Majd utána várnánk, hogy mit mond róla a híradó? Akarjuk e, hogy személyünkre közvetlenül hasson az élmény, vagy elég nekünk, ha valamilyen torz, megszűrt, mások által érzékelt hírt hallunk? Ami nem azonos azzal, amit én látok, és amit én hallok; ami rám közvetlenül hat, mert én érzékelem. Fontos nekem a saját tapasztalásom, vagy már annyira közönyös, kényelmes vagyok, hogy megelégszem azzal, amit hallok?

Vajon a tömeg észrevette a csodát, hogy egyszerre lett mindenkinek elég kenyér, és hal? Vagy, aki nem vette észre, az elhitte, amikor hallotta, hogy csoda történt, hogy még mennyi maradt utánuk? Próbáljuk elképzelni, hogy mi történt azok után a tömeggel, miután mindannyian jól laktak?

Merni, használni a gondolataimat, hogy közelebb kerülhessek magam is Jézushoz, a tanítóhoz, a csodatevőhöz, a Krisztushoz, aki kinyilatkoztatja számomra Istent, és még megváltásomért fel is áldozza magát! Megengedem, hogy hasson az én életemre?

Igen Uram, Istenem, Szent Fiad élete megváltoztatja életemet, amikor személyemben szólít meg, és foglal le szeretetével. Amikor rádöbbenek, hogy szeretete, sokkal nagyobb hatással van rám, mint a törvény, mert mit ér az, ha szeretet nincs bennem, ha nem hat rám a kegyelem, mely feloldja énemet, és érvényteleníti bűnös létezésemet, ami nem használ semmit, csak a szeretet! Bár tudnék úgy szeretni, hogy szereteted sugározzon át rajtam, és életem nem jelentene semmit, nem érdemelne szót! Szentelj meg Istenem kegyelmeddel! Ámen