Méltatlanságomat is méltónak tartani a kegyelemre!

Szám 13,1-2a.25 - 14,1.26-29.34-35 - Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: „Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.” Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit és elbeszélték, mondván: „Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.” Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: „Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.” Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: „Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.” Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: „A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.” Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: „Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását! Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek - ezt üzeni az Úr -, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem, Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat, mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában.”

Mt 15,21-28 - Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.” Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: „Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk.” Ekkor így szólt: „Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: „Uram, segíts rajtam!” Erre így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.” De az asszony csak folytatta: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.” És abban az órában meggyógyult a lánya.

Méltatlanságomat is méltónak tartani a kegyelemre! Nem okvetlenül gőg, és nem önmagam túlbecsülése; lehet az hitemből fakadó erősségem is. Mit magamnak kell növelni, erősíteni, megedzeni, hogy erősségemmé legyen, erre int Pál: „hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.” [1Kor 2,5 ]

Ki vagyok én? Ó, mit számít, ha Isten kérdése hozzám az, hogy kivé akarok lenni? E kérdésre kell méltóvá lennem, és megválaszolni bátorrá! Lenni, valakivé, ahol a Valaki az a Krisztus, Aki a keresztre felkerült – hitetlenségünk miatt -, de, Aki feltámadásával utat mutat, ez élet utáni létezésre, az öröklét dicsőségére! Az óta, hogy az megtörtént, már bátorkodhatok magamból ki, és magam létezésén túlra tekinteni reménnyel, vágyakozással, bizalommal. Mert a lét kapujában ott áll az a minden létezést felülmúló kegyelem, irgalom, mely minden felett hatalommal bír! Ő maga az Isten, Akiről Pál óta tudjuk, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” [Róm 8,28] Innen kell hitemmel elindulnom, hogy életem útján végre belé botolva, véletlenül se kerüljem el irgalmát!

Uram, Istenem! Megismerni akarlak, hogy felismerni bírjalak utamon, ahol irgalmad, kegyelmed szeretető ereje erősségemmé lehet, hogy el ne tévedjek e világ rengetegében. Jöjj, gáncsolj el, majd segíts fel, csak, hogy hitemet bírhassam Benned! Ámen