Kérlelhetetlen az igazság, és ellenvetést nem tűr!
Kiv 19,1-2.9-11.16-20b - A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába. Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait. az Úr azt mondta neki: „Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre.” Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak, az Úr azt mondta neki: „Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat, hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére! Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt. Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe. Füstölgött az egész Sínai hegy - mert az Úr tűzben szállt le rá -, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy. A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki. Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére. Amikor felment.
Mt 13,10-17 - Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: „Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?” Ő ezt válaszolta nekik: „Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: „Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket” [Iz 6,9-10]. A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
Kérlelhetetlen az igazság, és ellenvetést nem tűr! De az igazságról is lehet bármit mondani, míg az be nem teljesül. És ezt használja ki a gonosz, ezzel él vissza! Az igaznak ezért más nem marad, csak az, hogy az igazság mellett kitartson. Amit úgy tehet, hogy az Igazat vallja meg, hogy hitéhez még adjanak neki. Meg ne szégyenüljön úgy, hogy mije volt, még azt is elveszik tőle. Az igazságot érteni, kegyelem, a szívet betöltő hatalom, mely nem engedi továbbá a szemnek és a fülnek sem, hogy érzéketlen legyen az igazságra. A hitben való kitartás vezethet el bárkit is a megtérésre! Időt kell adni magunknak arra, hogy elcsendesedjünk e zajos világban. A csend megengedi, hogy ne a zajokat halljuk ki, és ne magunk hangoskodásába vesszünk bele, hanem a csend szólaljon meg bennünk, és az igazság suttogó szelídségére legyen figyelmes. Nem megengedve magamnak, hogy képzelgésre gondoljak, hogy álmodozónak nevezzem magam; túl kell jutni ezeken a mesterkedő hangokon, míg nem a csend eluralkodik bennem, és betölt, szétárad. Hogy ez önszuggesztió? Nem, ez a kiüresítés művelete, művészete, amikor magamat átengedem Isten megszólításának, imádságos lélekkel. Mert egyedül az imádság lehet az, mi megszentel, átformál, átalakít, és lelki értelemmel betölt, elválasztva e világ és az e világi gondolkodástól, mely már odáig merészkedik, hogy a lelket is megrontsa az Istennek lefoglalt fogalmak átminősítésével.
Uram, Istenem, Te tudod jóra való hajlandóságomat, és rosszra való képességemet, ezért kérem, hogy Te őrködj, Te urald lelkem egészséges fejlődését! Ámen
