Hitet próbáló jel, nincs nagyobb annál
Kiv 14,5-18 - Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: „Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?” Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki. Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harciszekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben. Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak, Mózesnek pedig azt mondták: „Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!” Mózes erre azt mondta a népnek: „Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem! Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!” Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: „Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak! Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izrael fiai a tenger közepén! Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által. Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr - amikor megdicsőülök a fáraó által, harci szekerei és lovasai által!”
Mt 12,38-42 - Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: „Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.” Ő azt válaszolta nekik: „A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel [Jón 2,1], úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon.
Hitet próbáló jel, nincs nagyobb annál, mint önmaga, Jézus, az Isten Fia! „Vértanúsága” az emberi bátorság, képesség, önfeláldozás, sőt az áldozattá válás képtelenségéig merészkedő. Előre mutat, hogy mire lehet képes az ember, csak tudnia kell, hogy mire képes - miért képes megtenni. Mi lehet az a nemes cél, amiért önmagának jövőjét, lehetőségét, álmait, lendületét, iramodását, és még karizmáit is merje odaáldozni. Hogy önmaga értékét, felértékelni merje azzal, hogy leértékteleníti! Mit ér az élet, ha pazarló, eltékozolt, és semmiért, és senkiért nem képes áldozatot vállalni, csak csupán önmaga kedvére élni!
Egyet kell megérteni az Embernek: Jézust, mint jelet, mint mércét, mértéket önmaga számára elfogadni; önmaga értékévé tenni. Magamnak magam ne legyek érték, ha értékelni vagyok kénytelen; csak úgy: képes legyek másokért felajánlani értékeimet, odaadni, másoknak, de azoknak, kiket értékem így felértékelhet! Jézus azt tette, mit Isten vár az Embertől: hogy önmagamnál többre tartsam Istent, ki általam akarja értékére emelni a teremtett világot, mely arra van, hogy megdicsőítse Őt, Aki teremtője, és szándéka szerint, Aki e teremtett mindenséget szeretetre ítélni akarja. Vagyis nem csupán termővé alkotta Isten a világot, hanem benne az Embert a saját hasonlatosságára teremtővé tette. Teremteni, teremtővé lenni, csak a szeretet képes; a szeretet hiánya rombol, pusztít, elsorvaszt! Ezt érteni, megérteni, és végül megélni kell Nekem, az Embernek!
Istenem, ha eddig megengedted, hogy felérjek Hozzád, megértsem szándékodat velem, segíts, hogy akaratoddal egyesülni legyek képes. Elértéktelenítve magam, hogy Te válj értékemmé! Ámen
