Türelem, és állhatatosság nem mond egymásnak ellent!

Kiv 12,37-42 - Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül. Nagyszámú héber is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág. Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek. Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott. Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről. Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről-nemzedékre.

Mt 12,14-21 - A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította, de figyelmeztette őket, hogy ne árulják el őt, hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott: „Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Rá adom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját. A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. Az ő nevében reménykednek a nemzetek [Iz 42,1-4].

Türelem, és állhatatosság nem mond egymásnak ellent! Jézus bizonyára lelkes volt, és elszánt, hogy az Atya akaratát teljesítse. Mégis, mikor ellenségeiben kiváltotta az ellenérzést, elvonul, félreáll, mert még nem jött el annak az ideje, hogy szembe helyezkedjen velük, ezért mondja azoknak, akikkel csodát tett – mert az ember iránti elkötelezettsége egy pillanatra sem csillapodott -, hogy ne árulják el Őt. Előbb még el kellett annak jönnie, hogy az „ő nevében reménykednek a nemzetek”!

Reményünk Ő már? Reményként éljük meg azt, amit értünk tett Jézus? Vagyis, mennyire az enyém, Jézus áldozata? El tudom fogadni értem adott áldozatként tettét? E kérdések a hit kérdései, felekezettől, egyháztól függetlenek! Egyedül Isten és Ember személyes kapcsolatának a kérdései. ami nem zárja ki, hogy egy egyházi közösség tagja vagyok, hiszen szükségem van közösségre, mely eszköze annak, hogy hitemben fejlődni tudjak, mindannak ellenére, hogy a hitem az enyém, Istennel nekem kell kialakítanom a személyes kapcsolatomat, ezért magam vagyok az első számú felelős!

Uram, add meg, segíts meg abban, hogy ezt a személyességet elég bátor legyek magamra venni, ne álljon utunkba kishitűség, gőg, együgyűség, vagy bármi más neveltetésemből eredő, vagy rosszul beidegződött tanítás. Szabadságodra vágyom, lelkem szabad szárnyalásával mindig téged utamban találni! Ámen