Mert a törvény nem önmagáért van!
Kiv 11,10 - 12,14 - Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait. Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: „Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez. Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!
Mt 12,1-8 - Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: „Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.” Ő azt felelte nekik: Nem olvastátok [1 Sám 21,2-7], mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha megértettétek volna, mi jelent ez: „Irgalmat akarok és nem áldozatot” [Óz 6,6], nem ítéltétek volna el a vétleneket. Mert az Emberfia ura a szombatnak.”
Mert a törvény nem önmagáért van! Megelőzi azt a hit, a félelem, a bölcsesség, a türelem, a szeretet, az alázat, a kegyelem, de még az irgalom is! Ezért nincs ítélet, míg az Ige be nem teljesül! Hatalma van Istennek a törvény felett is! Ki méltó hát, hogy a törvénnyel fenyegessen? Ezért szól Jézus így: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess!” (Mt 7,1), de ez egy latin közmondás is.
Isten az embernek észt, értelmet, szellemet adott, de azt is azért, hogy bölcsességévé lehessen, nem azért, hogy Ura ellenére fordítsa. A bennem élő Isten akarja élővé tenni a törvényt, hogy előbb legyen hatalma rajtam Neki, mint a törvénynek, mely önmagában hiteltelen, élettelen szó, de általam nyer életet, és értelmet, melyet nekem kell tisztelettel felruháznom! A törvény is, csak Istennel válik érvényessé, és élhető igazsággá. Ne feledd ember, „Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben!” [Péld 3,1] és „Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, ne feledd el és ne térj el számnak szavaitól.” [Péld 4,5]. E nélkül az értelem nélkül, nem használ a törvény sem! Bennünk van a bűn és az Igazság is, rajtunk múlik, hogy melyik szerint élünk!
Istenem jöjj, Te vezess engem utamon, hogy az Igazságod váljon életemmé és éltetőmmé. Így Igazságod bátorítson, kedvemet növelje az életre! Ámen
