Ne gyűjtsetek kincset a földön
2Kor 11,18.21b-30 - Mivel sokan dicsekszenek test szerint, most én is dicsekedni fogok. Szégyenkezve mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De azzal, amivel valaki dicsekedni mer - ostobaságból mondom -, én is merek. Zsidók ők? Én is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahám ivadékai ők? Én is! Krisztus szolgái ők? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély által. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést. Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam. Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a pogányok között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezek mellett ott van még a naponkénti zaklatásom, s az összes egyház gondja. Ki erőtlen, hogy én ne lennék erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem.
Mt 6,19-23 - Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!
Ne gyűjtsetek kincset a földön! Emlékezem, mikor tanítványait küldi a világba, azt mondja nekik: „Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot!” [Mt 10,10] Ne nehezítsen el bennünket a világ szeretete! Talán ezt az üzenetet jelenti mind ez, hogy megértsük, nem e világhoz tartozók vagyunk, csak átutazókként jelentünk meg itt, de tartunk Valahova, a mennyek országába! Ott kell gyűjtenünk érdemeket, a létezésünkért járó kincseket, melyeket soha nem kell majd feladnunk, soha nem fog elértéktelenedni, az mindenkor a mi javunkra lesz elszámolva. És még a halál sem kezdi ki annak az értékét!
Micsoda különbség! Isten országában kincseket lelni, vagy e világban, anyagi haszontalanságokért eladni a lelkünket? Ahol ma kincsekre lelek, ott lesz majd a szívem, oda jut. Mintha a kincsek vennék birtokukba a szívünket. Szent Ignác azt tanítja, hogy egyszerű a feladat ahhoz, hogy égi kincseket tudjunk gyűjteni: támaszkodjunk a tízparancsolatra, a hét főbűnre, a három lelki képességre, és a test öt érzékére, „hogy Istenre hangoltabb életet tudjunk élni”!
Úgy folytatja tanítását Jézus, hogy a szemet hozza fel példának. Mi köze van a szemnek a lelki kincsekhez? A régiektől hallottam már, hogy a szem a lélek tükre. Mit lát meg a szem? Ami bennem az uralkodó. Ha rossz a lelkületem, akkor a világból is a rosszra fókuszálok; ha jó a lelkem, akkor a jót látom meg az emberekben. Nekem kell ott belül formálódnom, változnom, alakulnom, míg nem a jóra leszek fogékony, a szépet látom meg, világlani leszek képes! Nem sötétséget kell árasztanunk, hisz a lelki ember képessége, hogy Krisztus szeretetéről tegyen tanúságot, Aki a szeretet. Mosolyogni kell megtanulnunk, áradj szét bennünk Pünkösdi szél, hogy meleged, fényed általunk betöltse a világot, világlókká lenni legyünk képesek! Add meg nekünk e képességet Urunk! Ámen
