Itt a tavasz, lassan már a nyárba hajlik az idő

2Kor 9,6-11 - Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti [Péld 22,8G]. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre, amint írva van: „Bőven adott a szegényeknek; igazsága fennmarad örökkön-örökké” [Zsolt 112,9]. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül [Iz 55,10], megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét [Óz 10,12G]. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, amely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.

Mt 6,1-6.16-18 - Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Itt a tavasz, lassan már a nyárba hajlik az idő, mely arra bizonyíték – bármerre is nézek – hogy Isten bőkezűen árassza ránk jóságát, a teremtő kedvének bizonyításával, mely minden évben megújul, és minden pillanatban bátorít bennünket is a magunk szabad akaratában való megújulásra! Bizony van értelme, és helye, hogy minden nap újra meg újra megtérjünk, megújuljunk; újra meg újra felfedezzük Isten bőkezű szeretetét irántunk. Ha velünk Ő ilyen bőkezű, akkor nekem, hogy szabad szűkkeblűnek lennem? Csak akkor vagyok olyan, ha nem hiszem, nem ismerem eléggé Istent, aki bőven ad, amiből, ha bőven adok, annál bővebben kapok. Ehhez tudnom kell, hogy nekem van, de nem a magam érdemeként van, amim van, és nem csak a magam hasznára van, amim van, hanem arra van gazdagságom, hogy azzal gazdagítsam Isten létezésének ismeretét e világban. Hiszen így van minden teremtmény gazdagsága, hogy azzal az Embert létében gazdagítsa, akinek dolga, tudatos voltából eredően – mint a teremtés koronájának, hogy minden alárendelt teremtett gazdagságból, kimunkálja magából Teremtőjének dicséretét, dicsőítését. A lét, a levés magam számára is ajándék, Isten akaratából lesz sajátommá, szabadságomban megtölthető értékké, amihez magam vagyok rendelve, hogy értéket adjak hozzá. De mert érték önmagában nem létezik, nem jön létre, csak nekem adott értéket formálhatok, növelhetek, fokozhatok még magasabb értékűvé. Így válik az ember a teremtés részévé, és Isten, alkotó tevékenységében társulttá. Amit csak kellő alázattal, odaadással, megengedéssel, természetességgel érthetek meg feladatomnak, elfogadva Istent, ki Lélek, és ki lelkesít a létezés örömével engem, az Embert.

Egy érdekes szó az adakozás. Különösen az itt elhangzó evangéliumi részben nagy hangsúlyt kap az adakozás személytelensége. Az emberi gyarlóság kerül itt a látószögünkbe, melyet elkerülni, melytől megóvni igyekszik bennünket Jézus. A képmutatás, a magam előnyére, és személyes érdekemre adományozás már nem adomány, nem Jószándékú cselekvés, legfeljebb annak tüntetem fel, miközben érdekeimet érvényesítem. Pedig Jézus azt tanítja, hogy „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” [Mt 6,33] Egy a fontos, hogy Istennek mindig azt az arcunkat mutassuk, ami a legszemélyesebb valóságunk, merjünk Vele, és magunkkal őszinték lenni, nyíltak lenni, akkor nem fogjuk magunkat sem becsapni!

Istenünk, segíts meg bennünket, hogy a világ megismerésére őszintén törekedjünk, hogy felfedezni merjük, és bírjuk benne a Te csodálatos teremtői szándékodat, bőkezűségedet, és így felismerhessük, hogy bőkezűséged számunkra milyen értéket hordoz, mi ajándékozottságunk alázatát elviselhetővé teszi, és ez a felismerés tegyen bennünket is társult ajándékozókká! Ámen