Képességeim, és értelmem végességével
2Kor 8,1-9 - Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és kérvén-kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban. És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint. Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint már megkezdte, fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot. Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét próbára tegyem. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.
Mt 5,43-48 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Képességeim, és értelmem végességével, csak néhány gondolatot ragadok meg Szent Pál tanításából, de úgy gondolom e pillanatban elég ez számomra, hadd maradjon ebből a bölcsességből máskorra is. Amit most így vetítek ki szemem elé: „igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága.” Ami összecseng Jézus mondásával, hogy „boldogok a lélekben szegények” [Mt 5,3]. Hiszen a boldogság egy végtelen gazdagságról árulkodik, amit a túláradó jószívűséggel lehet meghálálni. Ez érdemtelen gazdagság, úgy tűnik, hogy felülmúlja minden reményünket. Talán ez az az alázat, amivel alárendelem magam Istennek, aki az Uram, és ezzel együtt, sietve, cselekvőn az embereknek, akik rászorulnak az én jószívűségemre. Erre próbál inspirálni Jézus bennünket - akiknek füléig eljut tanítása. Mert ismeretünk van már Jézus Krisztus kegyelmének végtelen nagyságáról, akinek magára vállalt szegénységéből lettünk mi gazdagok. Ebből a gazdagságból válhatunk mi jószívűekké. Csak ne lennénk rá restek!
Így válhatunk fiaivá mennyei Atyánknak, akihez hasonlóvá lenni, hasonulni a tökéletességre való törekvést jelenti. Nem többet, mert be kell ismernünk, hogy a teljességre, a tökéletességre csak csupán törekvők lehetünk, szándékunk lehet – de még az sem mindig elégséges – ezért kell kérnünk és elvárnunk Isten irgalmát, ami nélkül nem is remélhetjük üdvösségünket. Sőt, nem véletlen, hogy azt mondja G.W. Hughes, hogy akkor vétkezünk, „amikor nem engedjük Istennek, hogy a szeretet és irgalmasság Istene legyen számunkra és általunk mások számára.” Hozzá teszi még azt is – hogy világos legyen gondolatának szándéka, hogy „az, hogy csak a bűnre koncentrálunk, bűnösségünk eredménye.” Bizony ideje, úgy tűnik, hogy magunkra koncentrálásunkról áttérjünk az Isten szándékára való odafigyelésre: a szeretetre, mely belőle árad ránk, hogy bennünket jobbá tenni tudjon, a szeretetében gazdagítson.
Istenünk, légy kegyes hozzám, segíts, hogy a Szentlélek kegyelmei által képességem lehessen a Benned való tökéletesedés! Ámen
