Ami figyelemre méltó, hogy Jézus adta Simonnak a Péter nevet
ApCsel 25,13-21 - Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék. Mikor már több napja ott időztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: „Félix itt hagyott egy fogoly férfit, akinek dolgában a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését. Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát. Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyűltek, másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfit. A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő semmi olyasmivel, amiből én gonoszat gyanítottam volna, csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam, hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette. Pál azonban fellebbezett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, őrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz.”
Jn 21,15-19 - Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Majd másodszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Aztán harmadszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: „Szeretsz-e engem?”, és azt felelte: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!” Ekkor így szólt: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”
Ami figyelemre méltó, hogy Jézus adta Simonnak a Péter nevet (l.: Jn 1,42), itt mégis Simonként szólítja. Azt olvasom, hogy a Simon név, hajladozó nádszálat jelent, nem kősziklát. Talán azért szólítja így Jézus, mert a bizonytalan, Őt a már háromszor magtagadót szólítja meg. Azt az embert, aki kétkedő, bizonytalan, ingadozó. Nem a bűnét – hitetlenségét akarja Jézus említeni! Lám, Jézus a megtévedt, megingott embert szólítja meg. Nem a cselekedete alapján ítéli meg Pétert, hanem az embert faggatja, hogy milyen mélyen van a bűne, egy élethelyzet bizonytalansága, vagy Istenben, Jézusban való csalódása volt-e? Jézus, Aki Isten jelenlévő állapota nem a bűne alapján ítéli meg az embert, hanem az ember által ítéli meg annak bűnét, bűnösségét! És ezt minduntalan, minden pillanatban kérdezi tőlem is, ahogy tőled is: „szeretsz-e engem?” Mindhalálig bízik, hogy a válaszom az lesz, „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!” Alig várja ezt a feleletet, hogy mondhassa: „Kövess engem!” Jézus kősziklává akarja, hogy érlelődjünk ebben az életben, ezen a zarándokúton, hogy elköteleződjünk mellette, igazsága, szeretete mellett, ezért van az, hogy kiengesztelődést ajánl a számunkra, sőt, a Szentlelkének megerősítő kegyelmével akar táplálni! Csak hinni tudjuk Őt!
Akarom Uram, és kimondom, szüntelen, egyre mélyebb hittel, és meggyőződéssel, megszentelődéssel, és alázattal; talán sikerül még, hogy a vértanúságra is megengedő teljességgel mondjam ki Neked: „te tudod, hogy szeretlek!” Ámen
