A feltámadott újra megjelent közöttük!
ApCsel 4,1-12 - Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok. Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban. Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett. De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret. Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből. Miután középre állították őket, megkérdezték: „Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?” Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: „Népünk vezetői és ti vének, halljátok! Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett [Zsolt 118,22]; és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.”
Jn 21,1-14 - Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: „Megyek halászni.” Azok azt felelték: „Megyünk veled mi is.” Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. Jézus azt mondta nekik: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Azt felelték: „Nincsen!” Ő ekkor azt mondta nekik: „Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!” Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert mezítelen volt, és a tengerbe vetette magát. A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták magukkal a halakkal telt hálót. Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és kenyeret. Jézus azt mondta nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!” Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. Jézus azt mondta nekik: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: „Ki vagy te?” Tudták ugyanis, hogy az Úr az. Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt halottaiból.
A feltámadott újra megjelent közöttük! De nézzük meg, mit is tesz Jézus? Miért jelent meg közöttük, mit akart vajon elérni megjelenésével?
Az olvasmányban látjuk Pétert és Jánost, mint akiket elfognak, és Jézusért faggatnak: Mit tettetek, kinek a nevében, hogyan mertétek, kiknek képzelitek magatokat? Hangoznak a vallató kérdések feléjük. Amire Péter a lélek megerősítő kegyelmével bír felelni, Ő, aki korábban már többször is megtagadta Jézust, most megvallja, hogy Benne van mindannyiunk üdvössége!
Majd az evangéliumban újra látjuk e két férfit, Jézus társaságában, Aki már a feltámadott képében van jelen. Megszólítja a halászó tanítványokat, akik közül János, a szeretett tanítvány az, aki először ismeri fel Jézust! És Péter talán még nem látja, nem ismeri fel, de hisz Jánosnak, és azonnal a vízbe veti magát, hogy a Mesterhez menjen. Jézus megszólítja: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!” Erre Péter visszamegy, és a szakadásig telt hálóból ad Jézusnak, aki megsüti. Kenyér is előkerül, amiből ad nekik. Nem merik faggatni, hogy ki Ő, felismerni vélték! Csak ennyi áll itt, de tudjuk, hogy ezek után történik valami nagyon fontos dolog Jézus és Péter között.
De ne menjünk most tovább, maradjunk a két kedves tanítvánnyal, akik számára nagyon fontos volt Jézus, és, akik nagyon fontosak voltak Jézusnak. Én melyikükre hasonlítok, Péter vagyok, a megfontolt, ám mégis izgatottan Jézussal keresem a közelséget? Vagy Jánosra hasonlítok, az érzelmes, szívvel ragaszkodó Jézushoz? Talán mindkettőből vagyok gyúrva? Mennyire keresem Jézussal a közösséget, a Feltámadottal való együtt levést, hogy kezéből elfogadjam, vágyakozzam az Ő szentségei után?
Jézusom, Te utánam jössz, keresed velem a közösséget, nem hagysz elkalandozni, eltévedni. Köszönöm! Add meg nekem, hogy én is mindig vágyakozzam Rád, a Te közelségedet mindig kívánjam, ahogy szentségeid is éltetőmmé legyenek, szerelmesen, és férfias tudatossággal is! Légy enyém, és add, hogy én a tied lehessek! Ámen
