Legyünk egy kis időre
Ter 17,3-9 - Ábrám arcra borult. Isten így folytatta: „Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek! Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled. És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről-nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak. Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.” Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: „Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.
Zs 104,4-9 - Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.
Jn 8,51-59 - Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” Azt mondták erre a zsidók: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: „Ha valaki a tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem.” Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” Jézus azt felelte: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: „Istenünk”, pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom. Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre azt mondták neki: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
Legyünk egy kis időre, egy elmélkedés erejéig mi is Krisztus beszélgetőtársaivá. Azonosítsuk magunkat Vele, aki úgy néz ki mint mi, úgy jár közöttünk mint mi, de másképpen beszél, mint mi, és amit megszoktunk a korunkbeliektől, sőt, a nálunknál fiatalabbaktól. Megértenénk mi az Ő szavait, képesek lennénk rá, hogy felismerjük Benne az Istenembert? Vagy én is megkérdezném tőle: „Mivé teszed magad?” Jézus, Te magadról azt képzeled, hogy hatalmad van az élet fölött? Talán, magam sem hittem volna Róla, ha szemtől szembe kerültem volna vele, hogy Ő Isten közénk jött Fia! Szomorkodhatnék rajta, de inkább örülök, hogy ma élek, és ma megadatik nekem, hogy higgyem az Ő feltámadását, a halálon és szenvedésen túli jelenlétét! Aki Van, és Aki az Eucharisztiában minden egyes átváltoztatáskor megbizonyosít ebben! És nem hiányolom, még talán örülök is neki, hogy nem tesz próbára azzal, hogy emberi mivoltában keljen felismernem!
De, mert hiszem Istenségét, hiszem a kinyilatkoztatását, melyet Istenről tesz, Akit ismer, és akiről úgy beszél, mint akit Ő egyedül ismerhet! De mert ismeri, meg is tartja tanítását! Amiért van, hogy Isten végül is megdicsőíti Őt! Felmagasztalja, hogy lássuk, hogy valóban az Isten küldte el közénk. Bizony hitvallásommá kell legyen, hogy keressem Őt! Magamban és a világban, hogy általa üdvösségemre rátalálhassak.
Addig is, mondhatom: „Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!” Mikor a szentáldozáshoz járulok, és Istent fogadom magamba, hajlékot adva Neki, aki általam akar élni, és bennem akar új világot teremteni, melyben élete lehet! Nekünk pedig az Ő örök élete.
Nem fogok követ ragadni, nem azért hajolok le, hanem azért, hogy előtte térdre boruljak, és magamra vegyem áldozatát, elfogadjam, még ha érdemtelenül is. Mert rá kell jönnöm, hogy szükségem van rá, nem élhetek nélküle!
Istenem segíts, hogy keresselek szüntelen, rá ne unjak, míg nekem megadod, hogy keresésedben járjam utamat, Feléd! Ámen
