Visszatérek, hogy árnyékodban lakhassak
Oz 14,2-10 - Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! Vigyétek magatokkal e szavakat, térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: „Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked. Asszúr ne segítsen nekünk, lóra sem szállunk többé, és kezünk alkotásait nem nevezzük többé „Istenünk”-nek. Mert te megkönyörülsz az árván, aki nálad talál irgalmat.” „Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult tőlük. Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, és gyökeret hajt, mint a Libanon. Kiterjednek ágai, és pompája olyan lesz, mint az olajfáé, és illata, mint a Libanoné. Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő; hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora. Efraim, mi köze neki a bálványokhoz? én hallgatom meg és gyámolítom őt; olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus, és tőlem való lesz a gyümölcs, melyet rajtad találnak.” Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, lássa be ezt mind! Bizony, egyenesek az Úr útjai, s az igazak biztosan járnak azokon, de a gonoszok elesnek rajtuk.
Mk 12,28b-34 - Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?” Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat - többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.
Visszatérek, hogy árnyékodban lakhassak; hogy rügyezzek, mint a szőlő! De úgy is mondhatom: „Egy az Isten, és nincs más rajta kívül”! Szeretnem muszáj, teljes szívemből, teljes lélekből, teljes erőmből, teljes értelmemmel! Ezért futok Hozzá bizalommal, bűnbánattal, fogadalmammal. Megbocsátva mindazoknak kik vétettek ellenem, és bocsánatát kérve mindazoknak, kik ellen vétkeztem! Egyre közelebb, minden nappal közelebb férkőzni Hozzá, ki eltávolodtam Tőle, hogy többé ne lehessek magányos, éhemtől őrjöngő farkas, hiéna. Az Örök Ige csillapítsa szomjamat és éhemet! Gyönyörködni akarok látomásaimban, harmatban elvesző tekintettel: viruló fehér liliom szépségétől, a pompázó olajfa árnyékában, Belé gyökeresedve, a Libanon borától megrészegedetten! Vágyakozom, hogy meghallgasson, bátorítson, kényeztessen. Mert Ő egyedül az én szabadítóm! Föltekintek bűnbánatomból, és kitárt mosolyába botlok: Ő az, Aki vágyakozik rá, hogy beléfussak, magához öleljen, és megbocsásson! És akkor felcsendül mögöttem a zsoltáros szava: „De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!" S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.” [Zsolt 32,5] Mert Ő, a közülünk megtérő egyetlennek jobban örül, mint az összes igaznak! „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" [Mt 14,27] Aki az Úrra hagyatkozni mer, bír, abban nincs helye a félelemnek! Mert bármi, ami az Úrtól hull le ránk, az javunkra válik! Ezzel a bizalommal kell megtartani bűnbánatunkat, hogy a lélek kiengesztelődésre juttathasson bennünket!
Ám, tudjuk, ha készülünk is rá, csak a végén dől el, utólag, hogy bírtunk-e szentekké lenni! Mert az, csak kegyelemből lehet részünk, mit csupán vágyakozhatunk, és vágyaink beteljesedéséért iparkodhatunk jót tenni! Add meg nekünk Istenünk, hogy készek legyünk bűneink megvallásával a bűnbánatra, miközben a jót cselekedni nem felejtjük! Ámen
