Valljatok szavak

MTörv 30,15-20 - Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor - íme, ma előre megmondom neked - elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon. Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá - hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága -, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”

Lk 9,22-25 - „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?

Naszádos József
Valljatok szavak 

>>„Nézd”! Míg megengedem,
hogy végül, szeretni bírj!<<
Megtanulni a szinte megtanulhatatlant!
Mert mire képtelennek tartom magam,
Ő reménykedik, bizalommal.
Hogy elfoglalni bírom majd helyem,
miközben megsokasít
a végestelen, elpusztító kegyelem.
És életre hív, és szeret!
Hogy csak áldani bírjon!
Ha én akarom -
engedelmes ragaszkodással.

Neki megéri, ki már megszenvedte.
Nekem? ki még nem eleget,
mert minduntalan kedveskedett?
És megvetettem. Megtagadtam -
inkább Őt, mint magamat.
Ismeretlenül is bizonygatva,
csalfa, hazug igazamat.
Míg lehajolni, vagy meg …
is vagyok a képtelen.
Elveszíteni, elvesztegetni – egyre megy.
Még most vagyok az értetlen,
mígnem a sírás rajtam erőt nem vesz. 

Istenem, türelmetlenül sírom ki magamból türelmetlenségemet, magammal szemben! Mert rádöbbenek, hogy mennyire képtelen vagyok a csak jóra, a csak szeretetre, a csak engedelmességre, a csak megengedésre, a csak szolgálatra, a csak Neked valónak lenni. Megadom magam, Neked! Talán Te elbírsz velem, Aki a mindenséget bírod szeretni, és a mindenséget értem szeretni, hogy ebben a Te alkotta mindenségben helyem lehessen és életem. Míg én vajúdok, érzek, félek, és kétkedek. De nem Benned, csak magamban. Mert nem vagyok képes eléggé szeretni, Téged! Magam vagyok magam keresztje, magamra veszem, megkísérlem, hogy egy picit könnyíthessek terheden! Csak e felajánlott áldozatom, ne legyen még nagyobb teher Neked! Kérlek, szeress! Ámen