Nekem ez a mai nap
Joel 2,12-18 - „Nos tehát, - mondja az Úr, - térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.” Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony. Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: „Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!” Miért mondanák a népek között: „Hol van az ő Istenük?” Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
2Kor 5,20 - 6,2 - Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala. Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek téged” [Iz 49,8]. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!
Mt 6,1-6.16-18 - Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Nekem ez a mai nap úgy áll meg előttem, mintha valami egészen új élet kezdetébe állnék bele. Egy új, és felettébb felelős, igazán felnőtt komolysággal megélhető, elköteleződő időszak várományosa vagyok ma! Alkalmas lehetek rá? Talán meg is rettenhetnék, de nem. Krisztus szeretetébe ölelkezem bele, hogy végtelen alázatát vegyem magamra, és méltónak érezhessem magam az Ő hívására: „Te kövess engem!" Azt a szólítást hallom, mellyel Jn 21,22-ben szólítja meg Jézus Pétert: Ne törődj senki mással, hogy ki követ, vagy kivel mi lesz, téged csak egy dolog érdekeljen, „Te kövess engem!" Most a pusztába, a negyven napos böjtre, ahol ne az érdekeljen, hogy mit teszel, hanem az, hogy mit nem teszel: A magányod, az elvonultságod, a Te egyedülléted Istennel a fontos, ahol csak és kizárólagosan egymásra figyeltek, senki más ne férkőzhessen közétek. Nincs világ, nincs szerelem, nincs test, nincs éhség, nincs vágy, nincs gondolat, egyedül csak egy valami van a lélek megtisztulása, elcsendesülése és megengedése Istennek, hogy szóljon, szólítson. Nekem magamnak pedig, hogy értővé legyek, hallóvá legyek Rá! Ezeket a szavakat megtölteni értéssel, értelemmel: Hozzá térni, „böjttel, sírással és jajgatással”; megszaggatni szívemet; Hozzá, aki „jóságos Ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett”; „szenteljétek meg a gyülekezetet”; engesztelődés, „hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala”; „most van az üdvösség napja!”; „a te adományod rejtve maradjon”; „Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz”! Mind ezt miért? A megigazulásért, a bűnbánat felfakadásáért, az Istennel való kiengesztelődésért.
Mikor sokáig vagyunk vízben, kipállik a bőrünk, ráncossá, lággyá válik. Így kell lenni most a lelkemmel is, ha ráncossá válik, akkor kitágulnak a pórusok, és azt jelenti, hogy megnő a felület arra, hogy befogadjam a megtisztító kegyelmet, éhezve azt. A lágyság, a megengedés, az alázat, az egészen védtelenné válás a kegyelemmel szemben, de tudnom kell, hogy ekkor védtelenné válhatok a bűnnel szemben is, ezért kell az éberség, a hit, a kitartás az imádságban is.
Nem akarva mást Uram ebben a Szent időben, csak egészen beléd olvadni, Veled eggyé lényegülni, elhagyni magamból mind azt, mi tőled távol tartott eddig, megérteni, felfogni, és azonosulni azzal az ajándékkal, amit Te nekem adtál, amit úgy mondunk, és talán már közhellyé engedtem válni, hogy megváltás. Új életet adni e szónak, egészen addig, hogy megértsem a legmélyebb értelmét, hogy üdvösségemmé lehessen! Hogy e szó ne feltételes értelemmel éljen bennem, hanem a jövőm zálogává váljon! Kiváltani azt, amit tartogatsz számomra Uram! Mi ott izzik a legfőbb parancsodban, a Mk 12,30-31-ben, aminél nincs nagyobb parancs: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” És ez a kettő eggyé váljon bennem! Nem külön – külön, egy közös parancsban eggyé váljon! Nélküled böjtöm üres fecsegés, erőlködés, népi, nemzeti szokás, nem erre vágyom. Istenem add Szentlelked által a megtérés kegyelmét Hozzád! Ámen
