Uramnak szólítalak Atyám!

Iz 49,14-15 - Azt mondta Sion: „Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.” Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!

1Kor 4,1-5 - Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.

Mt 6,24-34 - Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: „Mit együnk?”, vagy: „Mit igyunk?”, vagy: „Mibe öltözködjünk?” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Uramnak szólítalak Atyám! Mert Rajtad kívül bennem, senki nem méltó erre! Ragaszkodom Hozzád, verejtékemmel is, hogy életemnek értelmet adj, s hogy a szeretet nekem mondjon bármit is! E legdrágább békítő hang a Szentírásból: „keressétek először az Isten országát és annak igazságát”! Aki anyámnál is hűségesebb hozzám, pedig Nála áldozatosabb szeretettel e világban nem találkoztam, de felette van létem! Amit érzek, hogy érte van érverésem! Hogy Isten országára felérjek, még ha e világ el is rettent félelmével, mit oly sokszor nem is értek.

És ebbe az elbizonytalanodott keresésbe bele kiáltja Szent Pál a maga hitét, szavakban, hogy emberivé váljon, és kiegészítse azt a kinyilatkoztató Istent, ki Jézus Krisztusban eljött, de magával ragadta Sault, aki addig értetlenül dühöngött. De végül földre terítette felismerése, vagyis, hogy nem az embert kell szolgálni gyűlöletében, hanem Istent, az Ő szeretetében! Ez Emberhez méltó szolgálat,

És a kérdés, mi tegnap este még vajúdott bennünk, mára mintha e tanításban megnyugodni bírna: meg kell engednünk magunknak, hogy a legfontosabbal törődjünk, az intéző dolgaként a hűséggel! A legkisebb gondom legyen, hogy „ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum”! De még „magam sem ítélem meg magam”! Meg kell békülnöm, meg kell békülnünk Urunkkal, ideje előtt nem kimondani ítéletünket, legyen az Ítélet azé, aki Uram vagy és Atyám, ki rejtekemben is látsz bennünket! A szívek szándékait is nyilvánosságra hozod.

Előtted bátran lehetek mezítelen Atyám, Te úgy is személyemben ismersz, ki magad akarata szerint ékesítesz fel, ruházol, öltöztetsz. Ki előtt a pompa értéktelen, de, mi kiviláglik, az válik dicséretére. Ki láthatja azt, mit magam sem, mert aggódásom, kétségem, és a világ tükröződése is homályt vet rá. Egyedül Rád bízhatom titkaimat, kit a világ nem fertőz meg, a bűn nem vakít meg, nem kell Neked semmi idegen segítség ahhoz, hogy ítélj, hogy a jót, az igazságot, a szeretetet felismerd, mert Te magad vagy az, Akihez mérheted teremtményeidet. Aki megálmodtál engem, és magadban hordozod álmodat rólam, Akihez mérni bírsz, akarsz, és képes vagy rá, és mégsem vagy elvakultan maximalista, mert a szeretet Benned a mérték, Aki irgalmas, elnéző, végtelenül megértő és így felértékelő kegyelemmel vagy Teljes! Akinek nincs szükséged rám, mégis akiért képes voltál emberré lenni, sőt, odaáldozni magad. Csak, hogy megismertesd velem, mire lehetek méltó, országod igazságát megismerni csak vágyakozom is!

Atyám, Drága Uram! Vágyom, hogy szereteted és igazságod elragadjon, a világ megértése ne aggasszon, ki porszem vagyok csupán, jelentéktelen! Érdemtelen az érdemre, hiszen minden érdem a Tied, aki ezt nem érti, tévedésben él, és tévedésben áltatja magát. A Te igazságod legyen az, ki megpróbál, és igaznak találjon! Engem, de téged is! Ámen