Minden kötőszó helyett Jézus szavára figyelni!
Ter 6,5-8; 7,1-5. 10 - Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!” Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
Az Úr így szólt Noéhoz: "Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt. (A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon. Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam." Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre.
Mk 8,14-21 - Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. Ekkor így intette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: „Nincsen kenyerünk.” Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: „Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? [Jer 5,21] Nem emlékeztek arra, hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?” Azt felelték neki: „Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték neki: „Hetet.” Erre így szólt hozzájuk: „Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?”
Minden kötőszó helyett Jézus szavára figyelni! Mire gondol Jézus a farizeusok kovászával, vagy Heródes kovászával? A farizeusok gőgje az igazság, a törvény fölé helyezte őket. Heródes esetében pedig ez még annál is tovább megy, hatalmát tekinti mindenekfelett állónak, aki magát tekinti a törvénynek! A hatalom rabjaivá váltak, megkövesedett szívűekké lettek. Számukra az igazság, a maguk igazsága, mely párosul az önszeretettel, aminek minden alá van rendelve. Jézus, tanítványait ettől akarja óvni, és a maga istenségére akarja irányítani a figyelmüket. Ahogy elhangzik tőle a Mt 11,29 – ben: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” Mondja ezt az a Jézus, aki csodáit nem az emberi mivoltából teszi meg, hanem istenségében, Aki több nála, ki látható emberként.
Ahogy a tanítványoknak, úgy nekünk is magunkban fel kell tudnunk fedezni istenségünket, isteni mivoltunkat, akire ráhagyatkozni gyönyörűség, biztonság, és egészen természetesnek kellene lenni. Bizony, mindegyikünknek van magának igazsága, amit az életről szerzett egyéni tapasztalások fejlesztenek ki magunkban, de Isten egyetlen, mindent átfogó, és átható igazsága kell, hogy a magunk igazságát minősítse, mert az Ő igazsága egyvalamiben különbözik mindegyikünk igazságától, és ettől értékelődik fel, hogy független személytől, még a saját személyétől is, mert megelőz minden gondolatot, mely személyes, személyhez kötődik, ragaszkodik. Így lehet az, hogy nem elfogult, és képes minden törvény felett állóan csodára, még egy falat kenyérrel is megetetni több ezer embert. A szeretet mindenre képes, ha szeretni képes! Ezt megtanulni, hogy nem az igazság a legfontosabb, hanem a szeretet, amely, ha Isten szeretetében nyer értelmet, akkor jósággá lehet, a zsarnokság helyett! Talán érthető, ha csak ennyit írok le, hogy az igazság szeretettel megajándékozóvá lesz, míg a szeretet nélkül rablóvá, kisajátítóvá!
Talán, ha Isten bánatában megfeledkezett volna a szeretetéről, akkor úgy tett volna, mint a gőgös, öntelt ember, hogy dühében, keserűségében, bánatában; mindent lesöpör az asztalról, nem tekint arra, hogy ott volt valami, ami értékes volt, talán a gyermekének, a másik embernek, de lehet, hogy önmagának. Isten bánatában is uralkodik a szeretetével, engedi, hogy, ha csak egyetlen egy is, de azt szeretetében megörvendeztesse, és megmentse az Életnek; saját létével ajándékozza meg így a föld minden teremtményét. A „legyen”, a szeretet kifejezőjévé válik! És az ember, aki engedelmeskedik Isten szeretetének, az minden teremtmény megmentésére lehet! Isten teremtő szeretetében társa lesz Istennek! Csak ember, de már mégsem csak! Így bújhat ki az Ember a szűkre szabott köpenyéből, és öltheti magára a szentségi öltözetét, mi Istennel juttatja közösségre. Ez az igazi perspektíva! Mindegyikünk lehet Noé, a szeretet szolgálatát vállalva magunkra!
Te, Jóság Istene, ítélj meg magadénak, vágyom, hogy kegyelmet találjunk Nálad! Ámen
