„Menjetek!”
ApCsel 13,46-49 - Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az Úr: „A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig” [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
Zs 116 - ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!
Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”
„Menjetek!” Kik nem utasítjátok vissza Isten igéjét, nem köszöntve út közben senkit. De ahova mentek, oda békességet vigyetek, az Úr békességét, mi bennetek van már! A hitetek által, mely képessé tesz benneteket arra, hogy hitet adjatok, hogy gyógyítsatok. Ne legyetek kicsinyhitűek, mert Aki küldött az veletek van, ti az Ő nevében jártok, ami nem jelenti azt, hogy mindenki hinni fog nektek. Hiszen nem mindenkinek kell a békességetek. Aki éhezi Isten igazságát, az éheteket fogja tudni, és megossza veletek azt, amije van, így nektek is jutalmatok lesz, mire szükségetek van! Ne törődjetek vele, hogy ki az, aki gondotokat viseli, csak adjátok neki a jó hírt. Mert annak az lesz, ha elmondjátok neki, hogy „Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Ami nem e világból van, de a világba jött, ám a világ nem ismerte föl Őt! (l.: Jn 1,10)
De a ti békességetek az, ami felismerni engedi nektek e világosságot, mert lám, ti nem ebből a világból valók vagytok. Mi, akiket a békesség Isten megajándékozott e tisztességgel, dicsérjük az Urat! „Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!” Örökre megmarad! Ne ijedjünk meg, ha visszhangozzuk e szavakat, inkább örüljünk Benne, aki az Úr, a mi Urunk, és dicséretében megerősíteni akar hitünkben, reményünkben és szeretetében! Mert felettébb jó az Ő jósága azokhoz, kik befogadják és félik A titokzatost, Aki felfedi magát Krisztus emberi alakjában számukra! Akit azért küldött, hogy kinyilatkoztassa magát általa. És talán még örülhetünk is, hogy nem abban a korban éltünk, amikor Jézus jelenvalósága, emberi természetessége talán még el is homályosította volna szemünket, míg most a Szentlélek kegyelméből látásunk tiszta lehet!
Nem elzárkózni tőle, keresni, vágyni a jelenlétének bizonyosságát, akkor Ő nem marad rejtekében! Mert a szabadságunk odaajándékozása Neki, gyönyörködteti Őt, amit nem titkol el előlünk, mindjárt megtapasztalhatjuk melengető ölelését, mi biztonságot ad számunkra. Ezért csodálatra méltó, mert ki engedi, azt elkápráztatja szeretetével. Ezért a szeretetért élni, nem bűneinktől félni! És megtapasztalhatjuk, hogy kinyílik, kitárulkozik előttünk a jövendő, mi az időben távlatot jelent az időtlenségre. Micsoda esély az embernek, ha nem kell a világhoz mérnie tetteit, mert a világ így már beszűkült számára, mely a bizonytalanságot, a bizalmatlanságot, a kétséget sugározza. Engedjük, hogy Teremtőnk termővé legyen bennünk, és termésünk majd magunkat is meglep, ám meglepetésével boldogít! Legyen áldott az Isten, ki minden teremtő szándékával megörvendeztetni akar bennünket, amibe ha engedjük magunkat bekapcsolni, miénk lehet még boldogsága is! Ámen
