Jézus számára nincs méltatlan ember a bocsánatra!

Zsid 12,1-4 - Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül [Zsolt 110,1]. Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el, - hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek. Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban.

Mk 5,21-43 - Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai azt felelték neki: „Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?” Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.” Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: „A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: „Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talíta, kúmi!” - ami azt jelenti: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” - A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.

Jézus számára nincs méltatlan ember a bocsánatra! De szándékot elvár azért. Akarjak szabadulni a terhemtől, és Ő akkor megszabadít. Míg a világban volt, azonnal megtette, amikor azzal találkozott. Ami most sincs másképpen, csupán a vizuális élménye marad el. De, aki hinni bír benne, abban a szeretetben, mi Krisztus ereje, az megtapasztalhatja jelenvalóságát, és a kegyelem működését.

A Szentírás egyetlen szava sem üres fecsegés, persze, a hit ennek feltétele, ahogy a gyógyító erejének is! Értenünk kell Isten törvényét, mely mozgásterét adják a világban. Hiszen Isten mozgásterét nem Isten szűkíti be, hanem elutasítása! Mert a gonoszság ellenében, Ő sehova nem megy, ahova nem hívják. Szeretetének a lényege az a szelídség, szerénység, alázat, ami képtelen kényszeríteni bárkit is bármire. Nagyvonalú, ráadásul! Oly könnyeden nagyvonalú, hogy minden visszautasítást elvisel, ellenben minden befogadást ezerszeresen megtisztel, és elfogad.

Bámulatos a könnyed eleganciája, ami a tisztaság méltósága is. Ez az, ami a szenteket csodálatra bírja, és követésére ingerlik. Ahogy az apostolok is, képesek voltak a halálig hűségesek lenni Hozzá. Mit ér az élet, ha nincs benne lélek! Bizony, láthatjuk sajnos szomorúan, hogy a lelketlen világ milyen önpusztító, öncélú, és önmagára így ártalmas. Mert önzésében elvesztette jövőképét, még ha beszél is róla, de az csak fecsegés!

Istenem, elviselem a világot, Érted megszenvedem, hogy Benned megszentelhessem! Nem akarok azonosulni vele, mi bűnös, gonosz, inkább Téged akarlak bemutatni neki, hogy felismerhessen, és megszerethessen! Titkaidat titkaimként őrzöm, hogy szeretetedben lehessek szolgálatodra, de szolgálatodra szeretnék e világban hasznodra lenni. Légy erősségem, mindenkor menedékem! Ámen