A tisztaság, a hűség és állhatatosság igazolására van az Írás!
Zsid 11,1-2.8-19 - A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől - és pedig egy ereje vesztettől - olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: „Izsák utódait hívják majd utódaidnak” [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát - előképül - vissza is nyerte.
Mk 4,35-41 - Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!” Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: „Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: „Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: „Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: „Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?”
A tisztaság, a hűség és állhatatosság igazolására van az Írás! Legyen erre bizonyíték a mai Igeliturgia szövege. De hit nélkül értelmetlen lenne állításom. Bátorítás Isten igéje annak, ki hitében elkötelezi magát Neki. Mert mit remélhetünk, annál többre vágyunk, ezért hiszünk Benne! Nem kell tudnom, hogy hová megyek, csak abban kell bizonyosnak lennem, hogy hűséges az, „aki az ígéretet tette”! Mit elhagyni mersz, bár fájó szívvel, de mert a jobb felé törekszel, Isten nem marad adósod! Hited legyen ebben erős, bizonyosságod lehet Benne! Ne engedj gyengeségednek, mi kísértés csupán. Hidd, hogy lényed „igazi tartalma sérthetetlen”, míg a lélek „a hitben el van rejtve Krisztusban”. (Guardini)
Egész életünk át van szőve a kishitűségünk általi kísértésekkel, de miért? Mert engedünk a világnak, még nem elég érett bennünk az a tudat, hogy nem ebből a világból vagyunk, nem hiszünk még benne eléggé. Ki a felelős érte, ha nem mi magunk, kik nem töltünk annyi időt a lelkünk gondozásával, mint amennyit igényelnénk. Elkötelezettség a bűvös szó. Addig, míg nem sikerül döntésünket meghozni, addig langyos keresztények vagyunk, de erről van egy szomorú kijelentése Jézusnak, had ne idézzem ide, inkább bátorítom magamat is, merjek végleges döntést meghozni Isten mellett, tudva, hogy e döntésemet, ebben a világban, melyben a kísértések áradata tör rám minduntalan, nap mint nap, óráról órára, meg kell újítanom. Hagyjam, hogy vízhangozzon bennem Jézus szava: „Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?”
Istenem! Ne hagyjál nyugtot gyávaságomban, se a világ lelkemet torzító moderálásának, add, hogy soha ne tévesszem el, hogy nem ebből a világból való vagyok! Ámen