2011.01.21.
2011. január 21. írta: Kovász

2011.01.21.

Szívükbe írom törvényem, és Istenük leszek

Zsid 8,6-13 - Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul. Mert ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. Ezért inti őket, és mondja: „Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket - mondja az Úr. - Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után - mondja az Úr: - Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor senki sem fogja majd tanítani a felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: „Ismerd meg az Urat!”, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig; s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem” [Jer 31,31-34]. Amikor „új”-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.  

Mk 3,13-19 - Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. Kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy prédikálni küldje őket. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.

A Szentírás mindig a pillanatban hangzik fel, szólít! Időtlen, és örök, ahogy nekem, úgy számodra! Isten most szólít meg, hogy jövőnket alakítsa szeretetében! Így fűzi egyik napját a másikba, addig, míg teljességére méltóvá nem talál bennünket! „Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá.” És cselekvővé tesz, mert nem csak hív, de mindjárt a tettre is buzdít, mennem kell Hozzá! „Hogy vele legyenek, és hogy prédikálni küldje őket. Hatalmat adott nekik”. Vele lenni, ami nem csupán egy kellemes állapot elérését jelenti, mi befejezett, önmagában való kellemes érzés, hanem egy szolgálat felvétele, indítása, hogy mi boldogsággá lesz Általa bennem, arról tanúságot tegyek. Ami nem csak feladat, mert hozzá hatalommal is felruház, mi a Lélek ereje, éltető, és életre hívó! A feladat csupán annyi, hogy a kapott hatalommal szolgáljak, Istent, ott, ahol éppen lennem kell a hatalmában!

Ő! Ki Ő? Kiről van szó? Ő Krisztus, aki az apostol által jön hozzám, hogy tanúságot tegyen az Atyáról. „Mindez pedig a „Szentlélekben” történik” „A Szentlélek az Isten élő lelkülete.” „A Szentlélek bírja az Atya örök lényegét kifejező Igét, a Logoszt” – mondja Romano Guardini. Miközben felcsendül bennem Krisztus szava: „Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok” [Jn 15,26-27]. „Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.” „Akkor … mindnyájan ismerni fognak engem … s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem” [Jer 31,31-34]. Amikor „új”-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.” Új élet születik, Krisztusban! És ez minden nap így lehet, ha hitemben megőrzöm Istennek szent tisztaságát, amire elhív; kedvességével, szerelmével, alázatával, szelídségével, szeplőtelenségével! Hogy mi, akik nem e világból valók vagyunk, ne a világ szegénységéről, értetlenségéről, együgyűségéről vehessünk tudomást, hanem felcseréljük azt, kiváltsuk azt Isten igazságával. Legelőbb szívünkben, hogy aztán onnan áradhasson szét a mi piciny világunkba, majd ki tudja hova érhet el, ha életünk Krisztus!

Istenem, csodálatod lebilincselő, fel nem érhető, de engedem magamban szétáradni, hogy magam élete enyészetté váljon szereteted megtapasztalásában. Egészen Neked élni, Életeddé lenni! Magamon átsugározni hagyom, mert bennem boldogságod marad hátra, mi oly jó! Nem élmény, hanem egy Új világ lélegzete. És már szükségtelennek tartom, hogy akár Rómába, a Szentföldre, vagy csak Lourdesbe, Medzsugorjéba, esetleg más szent helyre zarándokoljak, hogy megtaláljam lelkem kívánságát. Te jössz hozzám, Te találsz rám! Istenem, Benned elveszni gyönyörűség! Engeded nekem, hogy átérezzem mit érezhetett Pio atya, vagy Szent Pál, vagy Szent Bernát, és még sorolhatnám.

Köszönöm! Hogy oly jó nekem Benned elbódultan imádni téged, A társtalanság társaként társra lelni, elmondani, hogy milyen jó Benne felismerni, hogy Te vagy aki Van, és Aki lenni akarsz általunk! Szeretem napodat Istenem, ezt az újat, mi reményedet kelti bennem, áldásoddal, megszentelő szeretetedben. Legyek tiéd, e nap szolgálatában Vele, hogy magunk és szeretteink üdvösségén munkálkodhassunk a Te virágoskertedben! Ámen

A bejegyzés trackback címe:

https://eleszto.blog.hu/api/trackback/id/tr472601637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása