Nincs kívülem, mi bennem van: az eljövendő!

Zsid 2,5-12 - Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett erről: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és mindent a lábai alá vetettél” [Zsolt 8,5-7]. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta [Zsolt 8,5-7G], hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre. Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a közösségben dicsérni foglak téged” [Zsolt 22,23].

Mk 1,21-28 - Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle.” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Nincs kívülem, mi bennem van: az eljövendő! Hiszem Istenem, hogy mi a mai reggelen bennem kél, az a Te végtelen, meghatványozódott szeretetednek műve! Mert kértelek, és megadod nekem, hogy fölajánlhassam Neked! Mind azt, ki vagyok, Benned vagyok! Rajtad kívül nem kell magamnak semmi. Visszautasítom, még mielőtt jól esni akarna, hogy Benned legyek oly tisztán, őszintén, ahogy Te szeretsz. Mert Benned van csak harmónia, összhang, mire vágyok, mi békességet, és erőt áraszt. Alárendelni magam, mindannak, mit lábai alá vetsz, hogy életem Krisztusban legyen, Akiben mindent és mindeneket megszentelsz, hogy mit megszentelsz, az eggyé legyen Benned!

Nem várok többet csodádra, hiszen már benne élek csodáidban! Nem kell sürgetnem az időt, megélni vágyom, a beteljesedést, és a várakozást együtt, a szeretve levést, és az odaajándékozásomat egyszerre, és közben dallamot faragok, hogy méltón dicsőítselek a Zsoltáros szavaihoz: „Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon!”

Istenem, most úgy érzem, hogy nekem nincs többé dolgom a rosszra való hajlandóságommal, csak engednem kell, hogy szereteted éltessen, hogy életem Benned legyen! Ne Te legyél része világomnak, hanem én legyek része világodnak, szeretetednek, igazságodnak, állandóságodnak! De jó, és mennyire boldogító, sőt megnyugtató, hogy Rajtad kívül nem lelem helyem, boldogságom. Ahogy szereteted egyben parancsoló a tisztátalan léleknek, úgy bátorkodom elmerülni Benned.

Szavaim elcsitulnak, elcsendesednek, elértéktelenednek, hogy tetteimben Te tündökölhess, beragyogva az eget, benépesítve a földet. Nincs többé szenvedés, áldozat, kétkedés, kishitűség, csak szeretet! Mi a világ számára vakká tesz, csak szükségét bírom szolgálatodhoz! Ebből merítek megújulást himnuszomhoz, hogy fáradhatatlanul dicsérjelek, áldjalak, magasztaljalak, míg az egeket el nem éri a földről hangzó dicsőítésed! Ámen