Méltatlanul lehetek méltó
1Jn 1,5 - 2,2 - Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
Mt 2,13-18 - Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: „Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.” Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat” [Óz 11,1]. Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: „Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé” [Jer 31,15].
Méltatlanul lehetek méltó, mert Jézus az, aki azért jött, hogy a bűnöst kiengesztelje Istenben, Aki oly tiszta, mely tisztaságba nem fér a sötétség árnya sem! De Ő nem mondja rám, és Vele nem mondom én sem, hogy nem vagyok bűnös, így bűntelen, és büntetésre érdemtelen. De mégis én lehetek az, aki – bár bűneimtől szenvedek – mégis megtalálhatom békességemet. Mert van valaki, aki bűneimmel együtt is szeret, és szeretetében bűneimből felemel, hogy szenvedésem ne legyen eredménytelen! A szeretetében erőmet lelem, és én is így teszek. Senkit sem ítélek meg, inkább Benne azt szeretem, kit szenvedésében szerethetek. Akkor is, ha képmutatónak tartasz engemet, aki mind ezt a tikot nem értheted. Amit én fájok, és attól is szenvedek, de szenvedve szeretek, mert van Istenem, aki megvált mindeneket, hogy e világ magánál jobb legyen. Ebben a szeretetben értem meg a felszólítást, ami szól nekem: „ne vétkezzetek”! Ami közben ráébredek, hogy milyen kevés önmagamnak igyekezetem, ezért az Igaz ölében a kezemet tördelem, hogy maradhassak Benne és Vele! Akiben féltékenység nincsen jelen, s akiért a puszta magányát is elviselem, csak nála legyen minden érdemem! Bárhova is vezet az angyal engemet, békével megyek, mert magammal Krisztust vihetem!
Szeretve szenvedek, szenvedve szeretek – mégis ez ég alatt is jó nekem, köszönöm Neked, Istenem! Ámen
