Csak akkor szabadíthat meg az Úr gonosz ármányaimtól, ha vannak
Sir 35,12-14.16-18 - Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik, Mert az Úr megfizet, hétannyit ad neked helyette. Ne jöjj silány áldozattal, mert az nem kell neki, Nem nézi az Úr a személyt a szegénnyel szemben, és meghallgatja az elnyomott esdeklését. Nem veti meg az árva könyörgését, de az özvegyét sem, ha kiönti panaszszavát. Nemde az özvegynek könnyek peregnek arcán, és panaszt tesznek az ellen, aki fakasztotta őket!
Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
2Tim 4,6-8.16-18 - Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, -- ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!
Lk 18,9-14 - Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”
Csak akkor szabadíthat meg az Úr gonosz ármányaimtól, ha vannak!
Nem kisebb a bűnöm, mint az együttgondolkodás hiánya! Minden bűnöm gyökere ez!
A Lukács 17-ben így tanít Jézus: „3Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! 4Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.”
Az ellenem vétkezettel hogy viseltetek? A figyelmeztetés dolgával hogy állok? A megbánás esetén, hogy reagálok? A megbocsátás lelke él bennem? De, ha megbántok bárkit is, tudok bocsánatot kérni? Úgy, hogy bánom tettemet? Az ítélkezés haragja él bennem, vagy a szeretet félelem nélküli engedelmességének engedek teret? – Tulajdonképpen meg is van az a hét dolog, amit egy nap elkövetni képes vagyok! És ezeket szinte minden nap elkövetem! Jézus nagyon jól ismer! Az sem menthet föl engem, hogy mindannyian ilyenek vagyunk!
A kiengesztelődés – micsoda remek szó! Gyönyörű a hangzása. De, vajon képes vagyok e szó alkalmazásával élni is?
Ha mi, keresztények, legalább ebben, teljes szívvel, képesek lennénk közösséget alkotni, egészen más lenne a világ! De, tulajdonképpen mi az, amit ehhez tennünk kellene. Talán legelőbb is, minden gondolatunkat, szavainkat és tetteinket, folyamatos kontroll alatt kellene tartanunk. Amiatt, amiért a környezetünk olyan felületes, amilyen, és ami ellen védekezni, kitérni, csak úgy lehet, ha magamat kontroll alatt tartom. Ne azzal a módszerrel védekezzek, amivel rám hatni próbál a világ, hanem azzal a módszerrel reagáljak minden inzultációra – mert tulajdonképpen ennek kell tekintenem azt, amikor a világ kísértő tekintete próbál bevonni a maga játszmájába – amire Jézus mutat példát. Hogyan volt képes Jézus a szeretetet megélni? Megtörte a világ ritmusát, és nem vette fel annak ritmusát! Ő, a maga és az Atya ritmusát élte. Nem ment bele a világ által kínált játszmákba!
Érdemes elemezni Enzo Bianchi perjel tanítását, amit a Pannonhalmi Bencés apátságban a minap tartott előadásaiból tett közzé a Magyar Kurír:
Arról elmélkedik, hogy a keresztényeknek radikálisan új életfelfogásra van szükségük! Azt mondja, hogy „a közösség az, ahol minden valóban közös, benne mindenki egy olyan egész része, amelyet „a mindenki” alkot”. Akkor, ha minden, akkor a személyes bűnünk is, és a kiengesztelődésünk is! De minderről kommunikálnunk kell! Mert, ha nem tesszük, akkor nem válik közösséggé bennem és benned, és bennünk sem!
Érdekesen, és nagyon új módon kommunikál: „a keresztény és a világi etika elvált egymástól. A személyiségi jogok erősödésével, a személyes meggyőződések polarizálódásával antidemokratikus folyamatok indultak el szerte a világon. Az emberek nem közösségben gondolkodnak, hanem egymás legitimitásának megtagadására törekszenek. Válságba került a közösség, a társadalom, válságban van a demokrácia is.”
Az indivíduum miért akarna kiengesztelődni, az én központú világ miért tartaná magát vétkesnek, bűnösnek, a másik elleni hibásnak, amikor nem a közösségi érdek áll a középpontban hanem az én érdekem?
A mai kor embere nem fogadja el magát, és a másikat sem transzparensnek, mindent önmaga értékítéletében lát és láttat, fogad el. Sőt, elvárja, hogy minden az énképemnek feleljen meg, legyen megfelelő!
Azt mondja Enzo testvér, hogy a közösségi létformában a magam odaajándékozása a másiknak áll az első helyen. Az ajándékot pedig úgy érti, hogy miközben odaadom magam, felelősséget is vállalok érte, kötelezettséget vállalok a másikért, vagyis: személyemet ajándékozom neki! Elképzelem, hogy ha ez így lenne minden keresztény vonatkozásában, vagyis ezzel az alapállással kommunikálnánk egymással, akkor nem okozna megütközést az, ha figyelmeztetek, ha meg kell bocsátanom, vagy, ha el kell fogadnom mástól a megbocsátást. Ugyanis, ebben a közegben, e dolgok természetessége nem bűnre késztetne, hanem a szeretetet közvetítené, ami a kiengesztelődést generálhatná!
Igen, összetettek vagyunk, roppantul összetettek vagyunk mi emberek önmagunkban, de összetettségünket a közösségi létforma lehet csak képes leegyszerűsíteni.
A törvény éppen azért a szeretet, mert a közösségi létben a szeretet képes mindent leegyszerűsíteni az egymás közötti kommunikációban, elkerülendő a félreértéseket. Melyek egymást generálják, hatványozzák.
Megérteni Atyám, segíts nekünk a Te törvényed nagyszerűségét, és szükségét gerjeszd bennünk! Hogy vágyakozzuk, és készek is lehessünk a Te szeretetedben közösséggé lennünk! Ámen
